Rebi0301 - Bolondulásig szeretni: 2. fejezet

Kedves Csábítók! 

Rebi meghozta Nektek a következő részt, ahol már kicsit jobban belemerülünk az iskolai életbe és beindulnak a mindennapok. Vajon mi fog történni hőseinkkel? 

Jó olvasást kívánok és kérlek írjatok véleményt, hogy az író tudja, milyen irányba halad a története.

2. rész

Az ébresztőóra csengésére keltem fel. Most nyolc óra van és nemrég keltem fel. Gyorsan lefutottam a konyhába és megettem a kikészített reggelimet. Apuék ilyenkor már rég elindultak dolgozni, én pedig csak ilyenkor ébredek fel. Gyorsan  kikészítettem Akitának a kajáját, majd felmentem öltözni. Mivel évnyitó lesz, ezért  egy ünnepélyesebb ruhát választottam. Miután felöltöztem, hajamat begöndörítettem, így sokkal rövidebbnek tűnt, mint amilyen eredetileg. Szerintem egész jó összeállítás lett.

Kíváncsi vagyok már az új iskolára. Apuék azt mondták, hogy a neve Sweet Amoris. Angolról fordítva édes szerelem… Érdekes név egy iskolának.

Oké, még időben hiszen nyolc óra harmincöt van és a suli nyolc percnyire van. Morfondíroztam egy ideig azon, hogy magammal viszem Akitát, de utálom a kikötözött kutyák látványát, és be nem vihetném az iskolába. Felsiettem a szobámba és ébresztgettem Akitát, aki egy idő után kiszállt az ágyamból, én pedig leküldtem reggelizni a konyhába. Mivel reggelizett és el kéne vinni sétálni, ezért úgy döntöttem, mégis elviszem magammal az évnyitóra és nagy szívfájdalommal, de kikötöm valahol az udvaron. Felraktam rá a pórázát és elindultam az iskolába. Nyolc perc múlva oda is értem és az udvaron kikötöttem egy fához. Olyan szomorú tekintettel nézett rám.

- Mit keresel itt? - kérdezte egy ismerős hang. Megfordultam... és Armin volt ott.

- Ezt én is kérdezhetném tőled.

- Ebbe az iskolába járok és te?

- Én is ide fogok járni… - erre Armin elnevette magát, én pedig szintén.

- Hát, akkor már a suliban és élvezhetjük egymás társaságát - mondta vigyorogva.

- Hát, igen – mosolyodtam el én is.

- Kérlek, ugye nem hozod be a kutyád az épületbe – nézett riadtan Akitára.

- Nem, nyugi – mondtam, aztán együtt mentünk be a tornaterembe. A versek, amiket mondtak, nem voltak rosszak, de nem is a szívem csücskei. Szokásos évnyitó volt, pont, mint más iskolákban. Mihelyst az igazgatónő elmondta, hogy üdvözöl mindenkit az iskolában, a régieket és az újakat, hogy mi lesz a holnapi nap menetrendje és kinek hova kell mennie, siettem is ki Akitához. Szegényem ott várt engem a melegben.

- Milyen gyors vagy – jött utánam Armin.

- Ha Akitáról van szó, akkor ez természetes.

- Szóval a kutyád számodra a legfontosabb.

- Pontosan. - Vajon, miért jött utánam? - És, miért jöttél utánam?

- Hát, gondoltam beszélgethetnénk még, hiszen korán van és körbevezetnélek még a városban, ha nem várnak otthon időre a szüleid és a kutyádat sem zavarja – mondta egy kicsit zavarban.

- Hé, Armin, ki ez a csaj? – kérdezte tőle egy körülbelül akkora srác, mint ő. Világoskék haja volt, lila szeme és egészen hasonlított Arminra. Biztos a tesója vagy csak véletlen egybeesés...

- Alexy, ő Milou, Milou ő Alexy, az ikertesóm.

- Nagyon örülök, Alexy – mondtam mosolyogva. Egész kedvesnek tűnik. Armin is az és ikrek, szóval biztos jó fej ő is.

- Milyen aranyos vagy, én is örülök – neki is fülig ért a szája. Jól gondoltam, tényleg kedves és szimpatikus.

- Amúgy Armin, visszatérve a kérdésedre, a szüleim nincsenek otthon, szóval nem lesz baj, ha később érek haza. Örülnék, ha még körbevezetnél a városban és szerintem Akita nem bánja, úgyis szeret sétálni és addig is összebarátkoztok.

- Hm… az utolsót még meglátjuk – kacsintott.

- Én is jöhetek? – kérdezte vidáman Alexy.

- Engem nem zavar – mondtam nemes egyszerűséggel.

- Gyere – mondta Armin de láttam rajta, hogy egy kicsit húzza a száját. Azt hiszem nem szeret annyi időt a tesójával tölteni. Érdekelne, miért.
Elindultunk hárman, azaz négyen a városba  és személy szerint nagyon jól szórakoztam. Alexyvel jól el lehet beszélgetni és Arminnal is. Végül valamennyire mindketten megkedvelték Akitát. Majdnem elértünk a házunkhoz amikor megkordul mindannyiunk gyomra.

- Na, ki szeretne enni valamit? – kérdeztem nevetve. Mindenki igennel válaszolt, ezért inkább elmentünk egy közeli kávézóba és ott rendeltünk magunknak mindent, amit akartunk.

Én croissantot ettem egy tejeskávéval, fiúk kajáinak viszont fogalmam sincs a nevéről, mert még soha nem hallottam róluk. Miután elfogyasztottuk az ebédet, újra elindultunk a házunk felé. Mikor odaértünk, elkértem a fiúk számát és megadtam nekik a sajátomat, elbúcsúztunk és mindenki ment a saját dolgára. Szóval én be a házba ők meg haza. Beléptem az ajtón, bezártam és levettem Akitáról a pórázt. Felfelé sétálva a szobámba azon filóztam, hogy milyen lesz majd az osztály és az iskola. Főleg, hogy Armin és Alexy is abba az iskolába fognak járni, sőt elméletileg egy osztályban is leszünk. Már alig várom. Mivel ebédidő van, ezért elővettem azt, amit anya hagyott nekem a hűtőben ebédre. Rakott karfiol. Nagyon szeretem szóval gyorsan kiraktam egy tányérra és beraktam a mikróba. Amíg melegedett addig kiraktam Akitának is az ebédjét. Aztán kivettem a mikróból az ételt, megterítettem és neki is láttam enni. Nagyon finom volt, imádom anya főztjeit. Olyan korán van még és nem tudom, hogy mit csináljak. Megvan! A városban van itt egy vidámpark, elmehetnék oda! De egyedül olyan unalmas lenne… Csak Armint és Alexyt ismerem még, vajon ők szeretik a vidámparkot? Írok nekik egy SMS-t hátha…

Szia Armin! Van kedvetek eljönni velem a vidámparkba? El akarok menni, de egyedül túl unalmas lenne. Akitát nem hozom. :P

Jó, én megyek, de Alexynek nincs kedve.

Miért? Pedig azt hittem, szeretni fogja.

Nem mondta, miért. Miért jobb lenne, ha ő menne én meg nem? Vagy azért írtad többesszámban, hogy ne bánts meg engem, hogy a tesómmal akarsz menni?

Ennek meg mi baja? Azt hiszi tetszik nekem Alexy?

Nem így értettem. Örülök neki, hogy jössz J Igazából fordítva volt. Nem akartam megbántani őt, hogy téged hívlak őt pedig nem.

… Házatoknál fél óra múlva?

Rendben J

Fél óra múlva itt is volt a házunk előtt. Beengedtem, gyorsan írtam egy üzenetet anyának, hogy hova megyek és már el is indultunk. Az odafele út csendben telt. Nem tudtam mit mondhatnék, Armin pedig nem szólalt meg. Hogy fogunk akkor szórakozni a vidámparkban ha nem beszélünk? Valamit ki kell találnom, mert ez így nem jó. Odaértünk a vidámpark bejáratához, ahol megfogtam Armin kezét és hozzátettem:-          Nincs kedvem elveszni ekkora tömegben.

Közben enyhén elpirulva sétáltunk tovább egy hullámvasútig. Vettünk mindketten jegyet, majd felszálltunk a hullámvasútra, ahol sikítoztunk, amikor gyorsan mentünk lefele. Nagyon jó volt. Én nagyon élveztem és szerintem Armin is. Azután még elég sok dologra felszálltunk. Egyesek nevére nem is emlékszem. De fantasztikus volt ez a nap. Legalábbis a délután biztos. Az egész vidámpark körbejárásának és kipróbálásának végeztével Armin elkísért engem a hazáig és végig arról beszéltünk, hogy kinek melyik volt a kedvence. Behívtam hozzánk, de nemet mondott, mert sietnie kellett haza. Akkor elváltak útjaink és én felsétáltam a szobámba. Este még vacsoráztam, fürödtem és végül felléptem facebookomra, hátha írt valaki. Nem kaptam egy üzenetet sem. Na mindegy. Kikapcsoltam a telefonomat és azzal el is tettem magam holnapra.



Előző

Következő