Köszönöm, hogy velem voltatok ebben a néhány évben, és örülök, hogy segítségetekre volt az oldal.

Folytatásos oldalról még nem tudok, de ha ti tudtok, jelezzétek, hogy ide tudjam linkelni nektek:D
csabitasboljelesnektek@gmail.com

A 40. epizód után véget ér a gimi és kezdődik az egyetem: Élet a Campuson!

2017. április 21., péntek

Rebi0301 - Bolondulásig szeretni: 3. fejezet

Kedves Csábítók!

Megérkezett a következő #TeamArmin fejezet, remélem tetszeni fog nektek. Beindul az a bizonyos mókuskerék és elindul az iskola. Az első nap mindig zűrös és számos meglepetést tartogat. A mi szereplőnk is így jár :D
Élvezzétek!

Kérek mindenkit, hogy hagyjon nyomot maga után, hogy íz író tudja, milyen irányba halad a története.




3. rész


Ma van az iskola első napja. Csak osztályfőnöki lesz, mivel elmondják, hogy milyen lesz az órarendünk, és még amiket ilyenkor szoktak. Érdekel, ki milyen lesz, hogy lesz-e ellenségem vagy legjobb barátom Arminékon kívül. Bevallom, kicsit félek is az új közegtől. Nem az, amit már eddig megszoktam. Egy teljesen új közösségbe kerülök, ahol már kialakultak a baráti körök, nekem pedig be kell valamelyikbe illeszkednem, vagy egy újat csinálnom… Izgalommal teli nap elé nézek az már biztos. Felöltöztem, hajamat begöndörítettem:



Készen is lettem. Akitát kiugrasztottam az ágyamból és lejött utánam reggelizni. Kiraktam neki a reggelijét. Mint mindig, most is finom volt a kaja. Gyorsan elraktam pár dolgot a táskámba, hátha szükség lesz rájuk, és már indultam is. Hamar odaértem a sulihoz és megkerestem az osztálytermet, amin egy lap ki volt ragasztva. Azon volt az osztálynévsor. Megtaláltam rajta a nevem és be is mentem a terembe, ahol a leghátsó padsorban helyet is foglaltam. Rajtam kívül csak egy lila hajú lány volt ott, aki elmélyülten rajzolgatott. Mivel nem akartam megzavarni, ezért kimentem a folyosóra az ajtó mellé és a falnak dőlve telefonoztam, mert nem tudtam, mit csináljak.
- Te csak itt egyedül? – hallottam meg két ismerős hangot.
- Igen, csak egyedül. Van benn egy lány, de ő rajzol – mondtam. Eszembe jutott, hogy el is felejtettem megnézni, ők velem lesznek-e egy osztályban. Gyorsan odasandítottam a lapra és láttam ott mindkettejük nevét.
Osztálytársak vagyunk, de jó lesz! – mondta Alexy nagy vidáman. Milyen energikus és derűs ilyen korán. Irigylem. Megszólalt a csengő, ezért bementünk órára. Armin jobbomon foglalt helyet, Alexy pedig egy sorral előrébb ült, mint mi. Bejött egy fekete hajú, magas tanár. Biztos ő az osztályfőnök.
- Jó reggelt! Én Mr. Faraize vagyok, az osztályfőnök. Nos, szerintem tisztában vannak a házirenddel, tehát feleslegesnek tartom a felolvasását, szóval ezt kihagyjuk. Felírom az órarendjüket a táblára. Másolják le! – felírta az órarendünket. Hát nem túl nehéz, de túl könnyűnek sem nevezhető. Mondjuk jó, hogy a péntek az laza nap.
Miután végzett hagyta, hogy mi lemásoljuk és ezzel eltelt az óra fele, mert vannak egészen lassú felfogású, hülye libák az osztályban. Azt hiszem, messze el fogom kerülni őket. Ha jól látom, Armin sem szívleli a kis libákat. Mindegy is, inkább nem foglalkozom velük. Az osztályfőnökünk viszont egészen kedvesnek tűnik, de van, akikkel szemben nincsen tekintélye. Mivel az a három lány elszúrta az óra egy részét, ezért ennyiből állt az egész. A tanár kiment a teremből, mi pedig elkezdtünk barátkozni az osztályban… Már akik. Én inkább Arminnal töltöttem a szünetet és néztem, ahogy játszik a PSP-jén. Először unalmasnak gondoltam, de csalódnom kellett a megítélő képességemben. Egész érdekes volt. De inkább maradok az animék nézésénél.
Ha jól látom mindenki kialakított magának egy baráti kört. Nem baj, nekem itt van Armin és Alexy. Aztán eljött a következő óra, amelyiken a tanár kiosztotta az ellenőrzőket és beírtuk az adatainkat, a tanárok nevét és, hogy mit tanítanak, és mikor van nekik lyukas órájuk, amikor lehet velük beszélni. Nem volt valami érdekfeszítő. Így ment ez egész nap. Boldog voltam, amikor az utolsó óráról, azaz a negyedikről kicsengettek. Szinte futottam ki az udvarra, hogy minél előbb hazaérjek Akitához. Ám mielőtt kiléphettem volna az ajtón, Armin és Alexy megállított.
- Hova, hova? – kérdezték mindketten. Le sem tagadhatnák, hogy tesók.
- Haza, haza, hova máshova? – kérdeztem vissza reflexből.
- Ennyire sietsz haza a kutyádhoz vagy a szüleid otthon vannak? – kérdezte Armin.
- A szüleim mindig este hatkor érnek haza és kérdésedre válaszolva, a kutyámhoz sietek.
- Oké, és nem lenne baj, ha elkísérnélek?
- Nem baj – mondtam mosolyogva.
Beszélgettünk egy kicsit még az ajtóban, ami pár embert zavart így félreálltunk. Kiderült, hogy Armin egyáltalán nem kérdezte meg Alexyt a vidámparkkal kapcsolatosan, bár azt még nem tudom, hogy miért. Alexy leszakadt tőlünk, mi pedig elindultunk a házunk felé Arminnal és hamar oda is értünk. Közben beszélgettünk a három buta libáról, és hogy milyennek gondoljuk a többi osztálytársunkat. Általában egyezett a véleményünk, bár volt, amiben nem. Elértünk a házunkhoz, elbúcsúztunk én pedig bementem a házba és üdvözöltem a kutyusomat. Kiraktam az ebédet neki, majd én is megettem az enyémet. Felnéztem a netre, ahol nem történt sok érdekes dolog. Az előző iskolámból írt Letti, a legjobb barátnőm. Megint beleszeretett egy fiúba… Mikor nem? Válaszoltam neki a kérdéseire, majd a kedvenc animém egyik részét újra megnéztem. Kéne valami hasznosat is csinálni… Esetleg kipakolni a maradék dobozt, hogy ne legyen ekkora kupi a szobában és ne kelljen egyfolytában a dobozokat bámulnom, ami emlékeztet a régi szobámra, barátaimra és a régi sulimra.
Gyorsan kipakoltam azokat a dobozokat és lesiettem az udvarra, mögöttem Akitával, hogy játsszunk. Hamar meguntam az egészet és elvittem inkább sétálni Akitát. Felkaptam a görkorim, hogy valamivel érdekesebb legyen az egész és úgy mentünk. Nem figyeltem, ezért nekimentem valakinek és ráestem a fenekemre, Akita pedig elkezdett ugatni.
- Ne haragudj! Jól vagy? – kérdezte a személy, akinek nekimentem.
- Persze, jól vagyok. Te ne haragudj, az én hibám volt – mondtam és lenyugtattam Akitát. Megpróbáltam felállni, de elestem.
- Hadd segítsek! – mondta, a hangja alapján egy srác, kedvesen és a kezét nyújtotta, amit meg is fogtam és segített felállni.
- Köszi – néztem rá mosolyogva.
- Semmiség – mosolygott ő is -, aranyos a kutyád.
- Köszi, ő az én védelmezőm – vakartam meg a füle tövét. Ekkor vettem észre a srác mögött egy németjuhász kiskutyát.
- Milyen cuki a te kutyád is – mondtam vigyorogva, majd letérdeltem a földre, hogy megsimogassam. A srác leguggolt és segített megbarátkoznom vele.
- Épp a parkba tartottunk Cookival nem jössz te is?
- De. Szívesen – ezután elindultunk a parkba és játszottunk négylábú barátainkkal.



Kiderült, hogy Kentinnek hívják a srácot és egy osztályba járunk… és én nem vettem őt észre… hupsz. Ezután mindegyikünk hazament. Apáék már otthon voltak mire hazaértem. Együtt vacsoráztunk, aztán felmentem a szobámba bepakolni, elmentem fürdeni és végül bezuhantam az ágyba. Mozgalmas egy nap volt és jól ki lettem fárasztva. Remélem meg van elégedve Akita a mai nappal. A gondolatom után fel is fáradt az ágyamra kimerülten. Betakaróztam, kicsit még forgolódtam, majd elnyomott az álom.

Előző

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Olvasó!
Ha eljutottál idáig, akkor vagy teljesítettél egy epizódot vagy egy történet végére értél. Mind a két esetben arra kérlek, hogy hagyj nyomot magad után. A végigjátszásokkal kapcsolatban azért, hogy tudjam, segített-e, a történetekkel kapcsolatban pedig azért, hogy az írója tudja, mit alkotott!
Fontos a visszajelzés, csak néhány percet vesz igénybe!

Köszönöm