Rebi - Bolondulásig szeretni 10. fejezet

Kedves Olvasó!

Megérkezett Rebi történetének 10. része! :)
Jó olvasást!

10. rész

Hát, Arminnak igaza lett. Tényleg vele álmodtam. Olyan illúziószerű volt. Bárcsak igaz lett volna. Arminnal voltam a közeli tengerparton naplementekor. Csak néztük a vizet, majd azt mondta, szeret és megcsókolt. Tudom, hogy ezt már említette tegnap is, de olyan gyönyörű álom volt, ráadásul az az álombéli csók! Szeretném, ha ez tényleg valóra válna. Csak sajnos erre nem látok sok esélyt. Már elmúlt nyolc óra, ezért lemegyek a konyhába reggelizni. Lekváros kenyeret eszek tejjel, majd visszamegyek a szobámba és lehuppanok a székembe. Még mindig nem tudtam felfogni, ami tegnap történt. Itt. Ebben a szobában. Armin ebben a székben ült. Ha csak erre gondolok, máris fülig ér a szám. Annyira várom már, hogy eljöjjön a délután. Sajnos, az még nagyon messze van, ezért muszáj valamivel elfoglalnom magam. Csak azt nem tudom, hogy mivel. Lemegyek és kiteszem Akitának a reggelijét, majd a nappaliban leülök a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Nem igaz, hogy amikor beteg az ember, akkor semmi jót nem vetítenek. Bezzeg, ha iskolában vagyok, akkor mennek az izgalmas műsorok. Kikapcsolom a készüléket és felmegyek a szobámba. Szeretek itt lenni, mert olyan, mintha ez egy különálló rész lenne a háztól. Mármint nem szó szerint, hanem mintha egy kis kuckó lenne, ahova senki nem jön be, csak én és az, akinek megengedem. Olyan jó itt lenni. Elmenekülni a világ elől, még akkor is, ha csak nagyon boldog vagyok és nem akarom, hogy mások lássák az elpirult fejemet. Viszont semmi sem tökéletes Armin nélkül. Vele úgy érzem, minden rendben és csak csodás dolgok történhetnek. Ha csak meglátom, felvillanyoz. Oké, azt hiszem ennyi áradozás elég is volt róla, mielőtt még túlzásba viszem. Leülök a székembe és bekapcsolom a számítógépet. A kedvenc videósom Mondoconon volt. Bárcsak én is elmehettem volna. Szeretnék én is cosplay ruhát viselni és a többi anime kedvelővel találkozni. Vajon Armin eljönne velem egyszer egy ilyenre? Ha igen, be is öltözne? Milyen szuper lenne! Én lehetnék Kagome, ő pedig Inuyasha! Vagy Shirayuki és Zen! Esetleg Livius és Nike! Olyan szép lenne! Ezt még megbeszélem vele, mikor délután átjön. Hátha beleegyezik. De akkor biztos ő akarja kiválasztani a jelmezeket és nem lesz beleszólásom. Nem baj, akkor is be fogunk öltözni az egyiknek és nem hagyom, hogy ő döntsön. Nekem is lesz jogom dönteni. Megnézek pár videót és hallgatok egy kis zenét. Ezzel valamennyire eltelik az idő, de még mindig kevés. Két óra múlva jön Armin. Addig nézek egy filmet. „Ha maradnék” a címe a filmnek, amit most fejezek be. Gyönyörű volt és szomorú. A végén elsírom magam és a könnyeim törölgetve megyek le, mert megjött Armin.

- Szia! Mi a baj? – néz rám aggódó tekintettel.

- Szia! Semmi. Nyugi, csak egy szomorú filmet néztem – törlöm le az utolsó könnycseppet.

- Akkor oké – könnyebbül meg. Felsétálunk a lépcsőn a szobámba. Gyorsan lefotózom Armin füzeteit. Minden alkalommal megcsodálom, milyen szépen ír fiú létére.

- Örülök, hogy itt vagy – ölelem meg. Hiányzott nekem tegnap óta. Igen, tudom, hogy csak egy nap telt el, de nekem még ez is sok!

- Én is – ölel meg ő is és az ölébe ület. - Na, és velem álmodtál? – kacsint.

- Igen – pirulok el.

- Akkor meséld el, mit álmodtál!

Elmondom neki az álmot. A tengerpartot, a naplementét, a csókot…

- Tudod, ha nem lennél beteg, tegnap megcsókoltalak volna – suttogja a fülembe. Erre én természetesen elvörösödtem és a vállába fúrtam a fejem. Legszívesebben így maradnék örökre.

- Már sokkal jobban vagyok és lehet, hogy már nem fertőzök – súgom a fülébe, mire ő felnevet. Mindketten nevetünk, majd szorosan magához ölel.

- Hiányoztál.

- Te is nekem – mondom. Nem akarom elengedni.

- Várom már, hogy iskolába gyere és egész nap láthassalak. Nem csak arra a pár órára, mikor áthozom a házit.

- Én is így vagyok vele.

- Mit csinálsz itthon egyedül fél délután?

- Mindent. Filmet vagy animét nézek, játszok a kedvenc játékaimmal a számítógépen.

- Nézel animéket és gamer vagy?

- Igen.

- Megfogtam veled az Isten lábát – kezd el nevetni, mire én is nevetek. Olyan jó, hogy ennyi mindenben hasonlítunk.

- Eddig nem tudtad, hogy ennyire szerencsés vagy? – nevetek.

- Hát nem – nevet ő is.

Ezután el kell búcsúznunk, mert Arminnak időben haza kell érnie. Szeretném vele tölteni minden időmet. Francba a betegséggel! Elmegyek a konyhába és megvacsorázok. Finom vajas, lekváros kenyeret eszek, majd kimegyek az udvarra és leülök a fűbe. Akita követ és lefekszik mellém. Tényleg, ma még nem vittem el sétálni, de most semmi kedvem hozzá. Mivel mellettem volt Akita egyik labdája, ezért elhajítottam azt, hogy visszahozza. Abban a pillanatban felpattant mellőlem és futott a labda után. Visszaszolgáltatta, én pedig újra eldobtam. Ezzel játszottunk egy ideig, amíg ki nem fáradt. Remélem, ez is megfelel neki egy sétálás helyett. Ezután felmegyek a szobámba és leülök a számítógép elé. Első alkalom, hogy fogalmam sincs, mit csinálhatnék. Elkezdek egy olyan animét, amit már régebben láttam. Melyik legyen az? Legyen a Kamisama Hajimemashita! Azt már úgyis régen néztem meg. Jó lenne újra megtekinteni! Most kedvem is van a szentélyistenekhez és rókaszellemekhez. Imádom Tomoét. Megnézek belőle öt részt, utána pedig megyek fürdeni. Később belehuppanok az ágyba. Egyfolytában arra gondolok, hogy mennyire imádom Tomoe karakterét. Olyan nekem Armin, mint Nanaminak Tomoe. Csak Armin sajnos nem rókaszellem. Bár ez nem is olyan nagy probléma. Azért egy kicsit irigylem Nanamit. Most már muszáj lenne aludnom, de jelenleg még több részt akarok nézni. Az animefanok legnagyobb problémája. Vagyis leginkább az enyém. A lustaság királynőjéé. Végül úgy döntök, megnézek két részt, aztán beesek az ágyba a fáradtságtól. Nem tudom, miben fáradtam el ennyire, mikor szinte nem is csináltam ma semmit, csak dobáltam a labdát Akitának, aki éppen mellettem fekszik és szuszog. Szégyen. A kutyám előbb aludt el, mint én. Hát most már ideje aludnom.