8. epizód - Hajrá, tanulás!

Jelmagyarázat:

+ pozitív válasz, növeli az esélymérőt

- negatív válasz, csökkenti az esélymérőt

/ semleges válasz, nem történik semmi

Rövid történet: A tájfutó verseny még nem érkezett el. Előtte muszáj lesz megfelelnünk a vizsgán, ami egyik diáknak sem a kedvence és még ott van Amber is... De a tanulás mindig lehet romantikus… Csak rajtunk múlik, hogy mennyire és kivel lesz az.

Tündérkeresztanya:  Toast kenyér (az osztályteremben találod meg)

Pénz:   snack: $8

            hashajtó: $20

            randiruha: változó

AP fogyasztás: 100-200

Nataniel

Örülök, hogy tetszik! Szoros volt a szavazás, de végül a tájfutás nyert.

A. Másnak jobban örültem volna, de mindegy. -

B. Tuti, hogy nem mindennapi ötlet! +

C. Tudod, mikor lesz? /

Ne parázz, ezek csak negyedévzáró dolgozatok. Nem dől össze a világ, ha nem sikerülnek olyan jól.

A. Azért nem szeretnék megbukni. +

B. Igaz... Nem kéne annyira aggódnom! /

C. Pszt! Ne beszélj annyit! Koncentrálnom kell arra, amit tegnap megtanultam! –

Elfelejtetted?

A. Igen, teljesen... Mondhatta volna! /

B. Igen, teljesen... Most tuti, rajtam röhög! +

C. Igen, teljesen... Ez egy igazi... –

Nem, most nem tanulok. Könyvet olvasok.

A. Tényleg? Már megszoktam, hogy mindig tanulni látlak... +

B. Tényleg, milyen könyvet? /

C. Nem akarsz szórakozni egy kicsit ahelyett, hogy bezárkóznál olvasni? –

Ahogy látod, nem mindig azt csinálom. Néha szükségem van egy kis pihenésre is.

A. Ja, bár te még a pihenés ideje alatt is olvasol. +

B. Na és, mit olvasol?/

Tudom, de engem ezek a könyvek érdekelnek. Szeretek találgatni, hogy ki lehet a bűnös.

A. Én pedig szeretem elképzelni a fantasztikus regények világát. -

B. Én szeretem az olyan történeteket, amelyben gyakoriak a váratlan fordulatok. Mint a romantikus regényekben. /

C. Tényleg zseniális, amikor apránként felfedezed, hogyan követtek el egy bűncselekményt. +

Egy krimit. Szeretem a bűnügyi regényeket.

A. Mást nem is olvasol? Más műfajok is léteznek! /

B. Én is szeretem a krimiket! Azok a kedvenceim! +

C. Dögunalom... -

Tényleg? Akkor ez közös bennünk! Imádom az ilyen könyveket. Főleg, amikor nem tudjuk a bűnöző nevét a regény elején.

A. Én azt szeretem, amikor tudjuk. -

B. Igen, az szuper, amikor csak később derül ki. +

Néha az az érzésem, hogy azt mondod, amit hallani szeretnék anélkül, hogy tudnád, miről beszélsz...

A. Haha, lelepleztél... -

B. Egyáltalán nem erről van szó. Tényleg szeretem az ilyen regényeket! +

Kezdek kétségbe esni.

A. Lehetetlen, hogy megjavuljon. Ő túlságosan... önmaga. -

B. Soha ne mondd, hogy soha! Bár valóban csoda lenne... +

C. Tekintve, hogy arról a világról ábrándozom, amelyben ő nincs jelen, tényleg nem sok esély van rá... /

Szeretnék, de már megígértem Melody-nak, hogy neki segítek...

A. Jaj, értem... Mindegy, akkor! -

B. Jaj, ne... Nagyon jó lett volna, ha együtt tanulhatunk... +

Castiel

Tényleg? Nem nagy dolog...

A. Nincs sok dolog, ami érdekel, ugye? +

B. Nem tudom, minek is beszélgetek veled. -

C. Én örültem a hírnek! /

Tényleg? Szuper! Megpróbállak nem elveszteni, különben kénytelen leszek téged keresgélni!

A. Nagyon jó a tájékozódási képességem! /

B. A magad nevében beszélj! +

C. Jaj, de vicces... –

Nyugi, csak viccelődtem! Elmondtam volna, ha nem mész olyan gyorsan haza.

A. Jó nagy bajban lettem volna, ha nem futok össze Nataniellel! -

B. Nem tudtad volna a játszadozás helyett azonnal megmondani? /

C. Ez egyáltalán nem volt jó vicc! +

Ne parázz, ezek csak negyedévzáró dolgozatok. Nem dől össze a világ, ha nem sikerülnek olyan jól.

A. Azért nem szeretnék megbukni. -

B. Igaz... Nem kéne annyira aggódnom! /

C. Pszt! Ne beszélj annyit! Koncentrálnom kell arra, amit tegnap megtanultam! +

Nem volt okom rá, hogy beszéljek a dogákról. Nagy lány vagy már, egyedül is el kéne tudnod boldogulni.

A. Nem jellemző rád, hogy segítenél másokon... /

B. Legalább egyszer jófej lettél volna! -

C. Mert veled még sosem fordult elő, hogy elfelejtettél volna valamit?! +

Nem az én hibám, ha mindent elfelejtesz!

A. Képzeld, mi történt volna, ha nem beszélek Nataniellel?! -

B. Nem felejtek el mindent! És attól függetlenül szólhattál volna! +

C. Jól szórakoztál rajtam, mi? Szerencséd, hogy Nataniel szólt nekem! -

Mennyit fizetsz?

A. Nem viccelek! +

B. Hallottál már az önzetlen segítségnyújtásról? /

C. Ne haragudj, nincs nálam készpénz! –

Nem kell tanulnom. Viszont azt hittem, hogy te nyakig leszel a könyveidben.

A. Épp keresek egy nyugodt helyet a tanuláshoz. /

B. Szeretnék, de nem találok egy nyugodt helyet! -

C. Bárhova megyek, már mindenütt tanul valaki... +

Nincs szükségem rá, hogy tudjam, hogy bejövök neked! Nem vagyok vak!

A. Mi?! Miről beszélsz? Te csak egy egyszerű srác vagy, akivel jól kijövök. /

B. Összetéveszted az álmaidat a valósággal! +

C Nagyon biztos vagy magadban... Van valami bizonyítékod? /

Nem vetted még észre, hogy nem ugyanazokért a dolgokért vagyok oda, mint ő?

A. De, de az olvasás, az más!  /

B. Oh? Én azt hittem, olyanok vagytok, mint a testvérek... -

C. Az alapján, amit tegnap hallottam, nem is vagytok olyan különbözőek! +

Nem. Inkább filmeket szeretek nézni.

A. Milyen filmeket szeretsz? +

B. Akkor azt hiszem, bennünk sincs túl sok közös... -

Semmi csajosat! Az akciófilmeket szeretem, néha pedig szívesen megnézek egy-egy horrort.

A. Wháá... A horrorfilmek nekem túl félelmetesek... -

B. Én is! Az akciófilmeknél nincs is jobb! +

C. Pont amiket utálok! -

Tényleg? Kitalálom! Csak nem egy szőke liba miatt érzed így magad?

A. Hogy találtad ki? /

B. De! Már megint meglopott! -

C. Jól karatézol? +

Nem tudom, miért haragszik rád annyira Amber.

A. Én se! Amióta megérkeztem, azóta ilyen velem. /

B. Tudtad, hogy azelőtt Ken volt a célpontja? +

C. Ha tudnám... -

Hagyd a tanulást, egész nap ezt csinálod, nem akarsz mással fgolalkozni?

A. De, igazad van... -

B. Nem, inkább tanulni szeretnék... +

Lisander

Olyan érzésem van, mintha valamit elfelejtettem volna... Nem tudom, mi lehet az.

A. A jegyzetfüzeted? +

B. Ez csak egy érzés. Ne foglalkozz vele! /

C. A változatosság kedvéért... -

Én is elfelejtettem. Ez volt az a „fontos dolog”, aminek eszembe kellett volna jutnia. Szerencsére Castiel emlékeztetett, mielőtt hazamentem.

A. Legalább nem én vagyok az egyetlen. /

B. Engem Nataniel emlékeztetett. /

C. Neked szólt? Nekem nem mondott semmit! / (több párbeszéd)

Tuti, hogy csak azért nem szólt, mert nem volt ideje, igazából kedvel téged.

A. Komolyan?  Ezt mondta neked? /

B. Ezt kétlem... +

Bármit is csinált, nem éri meg, hogy ennyire felidegesítsd magad...

A. De már megint meglopott! +

B. Viccelsz? Ez pont jó alkalom, hogy felmérgeljem magam! /

C. Tudom, de nem tudok mindig úgy tenni, mintha mi sem történt volna. -

Idegesnek tűnsz. Ha a dogák miatt aggódsz, nyugi! Egy ilyen okos lánynak, mint te, biztos sikerülni fognak.

A. Köszi... Nem aggódom, csak egy kicsit félek, hogy elrontom őket. +

B. Ez kedves! Te hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? /

C. Tudom, hogy okos vagyok. Nem kell emlékeztetned! -

Furán mosolyogsz. Miben sántikálsz?

A. Mi? Én? Semmiben! -

B. Hahaha! Ennyire látszik? /

C. Inkább ne kérdezz semmit, akkor nem kell hazudnom. /

Tudod, tanuljunk az én módszerem szerint… Menjünk ki a szabadba.

A. …Ok → Illusztráció

B. Kérlek, maradj csendben…