Köszönöm, hogy velem voltatok ebben a néhány évben, és örülök, hogy segítségetekre volt az oldal.

Folytatásos oldalról még nem tudok, de ha ti tudtok, jelezzétek, hogy ide tudjam linkelni nektek:D
csabitasboljelesnektek@gmail.com

A 40. epizód után véget ér a gimi és kezdődik az egyetem: Élet a Campuson!

2017. január 21., szombat

Doreen Delevigne - Nataniel!

Sziasztok!
Íme, az első beküldött novella, Doreen Delevigne tollából. 
Azt kell mondjam, engem földhöz vágott, teljes mértékben pozitív értelemben! 
Remélem Nektek is tetszeni fog! 
Kérlek, írjatok egy-két gondolatot az íráshoz, hogy támogassátok az írót és továbbra is olvashassatok tőle egy-két művet. 

Ha szeretnétek tőle még olvasni, akkor ITT Castieles írást találtok, és ITT pedig valami egészen mást.






Fogalmam sincs, mit kezdhetnék magammal. Bármit is csinálok értelmét veszti, ahogy eszembe jut, hogy nem vagy velem. Annyira hiányzol!
Fekszem és nosztalgiázom. Ez maradt csak nekem. Egy ideje nem sírok, úgy érzem, teljesen kiszáradtam. Így könnyebben tartom meg a neked tett ígéretem, miszerint nem fogok sírni, bár ezelőtt sokszor megszegtem.
Épp az előbb gondoltam az első napra, amikor láttalak. Annyira el voltam veszve az első napomon, hogy bevonultam sírni a raktárba, és te bejöttél, hogy megvigasztalj. Talán már akkor beléd szerettem. Iszonyat helyes voltál a hivatalos külsőd ellenére is, akkor is úgy állt a szőke hajad, mint a szénaboglya, vonásaid fáradságról árulkodtak, de a szemed csillogott, tele volt élettel. Nem tudtam nem a szemedbe nézni. Rögtön elkezdtem vonzódni hozzád, de te közömbösnek mutatkoztál. Akkor nagyon sokat rágtam magam miatta, de ma már tudom, hogy csak féltél, hogy visszautasítalak.
Az első randinkig fél évet kellett várnom. Behívtál a DÖK terembe, hogy segítsek valami papírmunkában, majd elhívtál. Ha akartam se mondtam volna nemet, hihetetlenül aranyos voltál! Mindenhova néztél, csak rám nem, többször is a hajadba túrtál, ami ezerfelé állt. Arra a hétre beszéltük meg, szombatra. Elvittél vacsorázni. Olyan ideges még érettségi előtt se voltam! Két napig tartott, míg eldöntöttem, mit veszek fel, majd a megbeszélt időpont előtt egy órával az se tetszett magamon. Lelki roncsként nyitottam ajtót neked, de a félelmem alaptalan volt, rögtön azzal kezdtél, hogy gyönyörű vagyok. Mindig tudtad, mit kell mondani.
A vacsora isteni volt, majd ahogy hazakísértél meg is csókoltál. Olyan gyengéd, leheletfinom csók volt az, hogy azt hittem, álmodom. Megkértél, hogy legyek a barátnőd. Igent mondtam.
Az azutáni hetek életem legszebb hetei voltak. A látásomat elködösítette a szerelem, csak te tudtál a földön tartani.
Már két hét után kimondtam, hogy szeretlek. Veled semmi sem tűnt gyorsnak. Te először meglepődtél, majd ellágyult a tekinteted. Te is azt mondtad szeretsz.
Szeretlek – olyan szépen még sosem hallatszott ez a szó.
Aznap este láttam először egy sebhelyedet. Rákérdeztem, de te ködösítettél. Én meg hittem neked.
Sokszor gondolok erre a pillanatra. Ha ekkor nem hiszek neked, hanem kukacoskodom, lett volna esély megmenteni téged. Ha akkor levágtam volna a helyzetet, még mindig itt lennél.
Ezután erősebb lett a kapcsolatunk, de sokszor eltaszítottál magadtól. Nem tudtam az okát, így azonnal rosszra gondoltam. Megcsalsz, drogozol, iszol… De messze nem ez volt a legrosszabb eshetőség. És én arra nem gondoltam.
Amikor rákérdeztem nálad, miért kerülsz csak nevettél rajtam. Nem kerüllek – mondtad. Egy ideig ennyiben hagytam. De válaszokat akartam.
Nem egy vitánk alapja volt ez. Annyira összevesztünk, hogy nem szóltunk egymáshoz napokig. Kínkeserves napok voltak azok, te a DÖK-ben rejtőzködtél, én meg a gondolataim között kerestem menedéket. Végül feladtam, megkerestelek. Meg akartam beszélni veled a dolgokat, de te rideg voltál. Rám se néztél. Ez felbosszantott, azt akartam, hogy nézz a szemembe. Nem tetted meg, ami még jobban feldühített, megfogtam az arcod és magam felé rántottam. Ez a pillanat örökre az emlékezetembe égett. A pillanat, amikor megláttam a monoklit a szemeden és a véraláfutást az arcod többi részén. A tekintetedből mindent ki lehetett olvasni. Abban a pillanatban apró darabokra tört a szívem, olyanokra, amiket az idő múlása sem tud összeragasztani. Bárhogy passzítaná össze az élet, már sosem lesz ugyanolyan.
Az utolsó egy hónap borzasztó volt. Nem csak a testedet bántotta az apád, hanem a lelkedet is. és az én törött szívem nem bírta ezt el. Csak a szerelmed tartotta bennem a lelked. Szóba került a továbbtanulás, de nekem csak Te voltál a célom. Azt akartam, hogy ne kelljen átélned, amit átéltél. De fogalmam sem volt, hogyan segíthettem volna. Nem tudtalak megmenteni Nataniel. Miattam haltál meg aznap éjjel. Miattam nem mentél haza időben, miattam lett dühös az apád, és miattam vert halálra. Téged szeretlek a legjobban a világon, mégis én végeztem veled.
Mindig azt mondogattad, hogy bármire képes vagyok, ha szeretném. Szeretném, ha most rögtön itt teremnél mellettem, hogy a karodba zárj. Szeretném, ha azt mondanád, hogy az utóbbi fél évet, amióta nem vagy itt, csak álmodtam. Hogy nem haltál meg, ez csak egy rémálom, én felébredek melletted és minden jó lesz.
Bármire képes vagyok, ha szeretném. Én téged szeretnélek. Lehetetlent kérnék?
Öröké szeretlek,


A Te Margód

6 megjegyzés:

  1. Istenem!
    Most ha helyesírási hibával lesz tele a koommentem, azt csak a szerzőnek köszönhetitek!
    Nagyon, nagyon, nagyon tetszett! Olyan... ködös, és mégsem... Itt van velem, de mégsem... Egyszerűen nagyon, nagyon, nagyon, nagyon tetszik! Komolyan mondom, ha ilyen novellákkal lesz tele az oldal, a század papírzsepi csomag nem lesz elég!
    Remélem, kedves Doreen Delevigne még írsz az oldalnak, mert nekem nagyon tetszik, amit itt művelsz.
    Bár legközelebb inkább nevettess meg!

    Gratulálok az írásodhoz!

    Másenyka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed :) Igyekezni fogok legközelebb :)

      Doreen

      Törlés
  2. *döbbenet* Hát, ez ... hihetetlen jó volt. Tömör, mégis kifejtett, szívbe markoló, és nem rózsaszín vattapamas-habfelhő...
    Gratulálok.
    Nem kell mindig mindennek vidámnak lennie... de azok is jók :p

    Appuru

    VálaszTörlés
  3. Hű. Gratulálok!
    Eszméletlen jó lett. Velős kis történet. Minden benne van ami kell.
    Gratulálok!

    LinChan

    VálaszTörlés
  4. Eszméletlen jó! Erre jobb szó ninc is :D
    Gratula!

    VálaszTörlés

Kedves Olvasó!
Ha eljutottál idáig, akkor vagy teljesítettél egy epizódot vagy egy történet végére értél. Mind a két esetben arra kérlek, hogy hagyj nyomot magad után. A végigjátszásokkal kapcsolatban azért, hogy tudjam, segített-e, a történetekkel kapcsolatban pedig azért, hogy az írója tudja, mit alkotott!
Fontos a visszajelzés, csak néhány percet vesz igénybe!

Köszönöm