Köszönöm, hogy velem voltatok ebben a néhány évben, és örülök, hogy segítségetekre volt az oldal.

Folytatásos oldalról még nem tudok, de ha ti tudtok, jelezzétek, hogy ide tudjam linkelni nektek:D
csabitasboljelesnektek@gmail.com

A 40. epizód után véget ér a gimi és kezdődik az egyetem: Élet a Campuson!

2017. március 11., szombat

Tigasa Mawao: A K-Trió története - 1. fejezet: Vad hajtás, rohanás

Sziasztok!

Tigasa Mawao történetének folytatása megérkezett!
Remélem tetszeni fog Nektek!
Engem megvett magának kilóra!:D


Köszönöm, hogy hagytatok neki véleményt, ezentúl is tartsátok eme jó szokásotok, hogy az író tudja, jó irányba halad-e.








1. fejezet: Vad hajtás, rohanás




Akkorát húztam a citromos vizet tartalmazó műanyag flakonból, hogy majdnem bele is fulladtam, de nem érdekelt. Csak ittam, ittam az éltető nedűt, amíg az üveg teljesen ki nem örült.
- Baszki, micsoda hajtás – pufogott Klem, aki szintén elpusztított néhány flakonnyi energiaitalt és kólát az edzés alatt. – Ti még bírtok levegőt venni?
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem majd’ szétvet az életerő! – lelkesedett Kio.
- Vegyetek példát Kio nővéretekről – siklott oda hozzánk a következő pillanatban Kuro, korcsolyái alatt élesen csikorgott a jég. – Az, hogy mi ketten még bírjuk szusszal, egyet jelent azzal, hogy ti ketten elpuhultatok. Egy hét múlva műsor, kaparjátok össze magatokat!
Amint visszatért a hangom, kihúztam a hátam, és enyhe gorombasággal farkasszemet néztem Kuromuval.
- Túl koránra szerveztük be ezt a négy fős, másfél órás jégrevüt. Állni alig bírunk, táncolni nem tudunk, ráadásul hogy még jégen is kelljen mindezt véghez vinnünk… Miknek nézel te minket, polihisztoroknak? Oké, te és Kio jártatok balettra meg szabadidőtökben is korizgattok, Klem bunyózik, én meg néhanapján kocogok, de szerinted ez elég bármire is egy ilyen kaliberű műsornál?
Igen, ez volt a színtiszta valóság. Kuromu, drága, hőn szeretett menedzserünk fejébe vette egyik napról a másikra, hogy két hónap alatt begyakorlunk, aztán két estén elő is adunk egy komplett táncdarabot úgy, hogy a rendszertelenség kedvéért mindezt jégen, koricipőben kell véghez vinnünk. Ja, és közben énekelnünk is kell a dalokat, amikre éppen táncolunk. Zseniális terv, nemde? Lassan két hónapja kezdtük a gyakorlást, azóta a város tele van szórólapokkal meg hirdetőtáblákkal, amiken gigantikus betűmérettel ez áll:


Egy hét múlva a K3 és Kurona Kuromu előadásában: Rómeó és Júlia 


Műkorcsolya előadás, musical

Helyszín: a városi Jégförgeteg Korcsolyapálya
Premier: Szeptember 23. (péntek): 19:00-20:30
További időpontok: Szeptember 24. (szombat): 19:00-20:30

MINDEN JEGY ELKELT!
Mondtam már, mennyire utálok idol lenni? Ó, és a legjobbat direkt a végére tartogattam (nem, nem az, hogy négyen játszunk el egy legalább húsz-harminc fős darabot): nem vagyunk szakasztott jégtáncosok, és ez attól a bazisok gyakorlástól meg trükközéstől nem fog megváltozni! Egy hetünk van arra, hogy totál tökéletesen felkészüljünk. Feleslegesen parázom amiatt, hogy ország-világ szeme láttára fogunk csúfosan pofára esni Klemmel? A válsz egyértelmű: NEM! Ez őrültség!
Elfelejtettem mondani, hogy a táncdarabunk úgy volt a „legegyszerűbben” kivitelezhető (mint mondtam, négyen ugráltunk a jégen egy jóval több szereplős előadást), hogy én voltam Rómeó és Júlia egy személyben. A ruhám majd olyanra lesz szabva, hogy egyik pillanatról a másikra tudjak látványosan váltogatni a két szereplő között, sőt, még a duett dalokat is meg tudom majd oldani úgy, hogy jobbomon leszek Rómeó, balomon pedig Júlia. Más szóval… Megint én húztam a rövidebbet.
Kuromu nem osztozott a véleményemen, sőt! Meglehetősen higgadtan kezelte a korábbi kirohanásomat:
- Kemény edzéssel bármit képesek vagytok elérni, ezt a meglátásomat még egyetlen egy alkalommal sem hazudtoltátok meg. A lépéseket már ismeritek, bonyolultabb ugrások és fordulatok, mint amilyen a salchow, a flip, a kombinált pörgés meg egyebek, nincsenek koreográfiában. Már csak az előadásmódotok miatt kell aggódnunk.
- Ha azt mondod, hamisak voltunk ugrabugrálás közben, kitépem minden hajszáladat, kötök belőle egy csinos kis sálat, és nem vicc, megfojtalak vele! – csattant fel Klem bosszúsan.
- Nem, tökéletesen megőriztétek a hangszíneteket, gratulálok lányok – mondta Kuromu hármunkra nézve, mintha meg sem hallotta volna Klemirsa korábbi fenyegetőzését. – Viszont az nem mindegy, mikor milyen a tartásotok és milyen arcot vágtok tánc közben. A kivetítőn látszani fog minden verejtékcsepp, púderpor az arcotokon és görcsös izomrángás a ruhátok alatt, szóval jól figyeljetek arra, hogy ne csak játsszátok a szerepeteket. Váljatok eggyé a karaktereitekkel, halványuljon el a tánc erejéig a valódi énetek, és olvadjon össze Júliáével, Mercutioéval, Capulet-asszonyságéval vagy az én esetemben Tybaltéval.
Erre már mindhárman keresztbe álló szemekkel néztünk Kurora, de csak Kionak jöttek ki szavak a száján.
- Szóval jégtáncoljunk, énekeljünk, és még színészkedjünk is egyszerre, méghozzá másfél órán keresztül? Nem gondolod, hogy így túl sok mindenre kell majd figyelnünk?
- Egy művész nem gondolkodik. Érez – magyarázkodott Kuro. – Bár ezt gondolom felesleges mondanom. Ti is hamar rá fogtok erre érezni, tudom, hogy így lesz.
- Na, jó, nekem ma még találkozóm van Rosaliával és Ninával, nem vagyok hajlandó többet edzeni, máskülönben lábamat se bírnám mozdítani – húztam ki magam gyorsan a további gyakorlás alól, s már kaptam is hátamra a táskám, indulásra készen.
- Ninával? Nem pont tegnap vesztél össze vele? – csodálkozott Klem.
Kio rosszat sejtőn felszisszent.
- Szerintem hagynod kellene őt még legalább egy hétig, hogy lecsillapodjon, és elfelejtse a tegnapit. Nagyon pipa volt, amiért kihagytad azt a koncertet.
- Miféle koncertet? – tudakolódott Kuromu. – Csak nem azért akadt ki, mert nem tudtál elmenni arra a kis gyerekzsúr szerű akármire, amivel annak a totál ismeretlen bandának az első összehozott kislemezét ünnepelték meg?
- Helyesbítek – morogtam bosszúsan. – Azért dühös, méghozzá jogosan, mert már hetekkel korábban megbeszéltük, hogy elmegyünk a közös kedvenc együttesünk eddigi legnagyobb kaliberű fellépésére, amire te végül nem engedtél el, mondván, hogy fittnek kell lennem a mai próbán, mert már csak egy hetünk van a bemutatóig. Tessék, fitt voltam, amennyire csak lehettem. Most én jövök. Igenis elmegyek Ninához, ki tudja, talán még Lettit is magammal hívom, és addig fogok toporzékolni, amíg Nina ténylegesen meg nem bocsát, majd egész délután mást sem fogunk csinálni, mint Nina és Rosa lesifotóit és videóit vesézzük ki a tegnapi koncertről, amin miattad nem lehettem ott! Erről nem vagyok hajlandó vitát nyitni, világos?
Meg se vártam, hogy Kuro vagy a többiek bármit is reagáljanak, úgy csörtettem ki a pálya melletti buszmegállóba, hogy ha korcsolyában tettem volna ugyanezt, apró kőtörmelékké aprítottam volna az aszfaltot. Annyira elvakított a bennem fortyogó düh, hogy a buszról leugorva erővel nekimentem egy vadidegennek. Vagy talán nem is volt annyira idegen?
- Nagyon sajnálom! – kiáltottam reflexből, és már rohantam is volna tovább, mert már jócskán késésben voltam, Rosa már egész biztosan ott várt rám türelmetlenül a kávézó előtt, ahol a találkát megbeszéltük, csakhogy az illetőnek nem állt szándékában hagyni, hogy tovább álljak. Csuklón ragadt és maga felé fordított.
- Te vagy az, Kururu? – kérdezte alig hallhatóan srác. Vagy egy fejjel magasabb volt nálam, szeme és haja ugyanolyan barna színű volt, sötét pólót, fehér inget és terepgatyát viselt. Kevésbé ismerős nem is lehetett volna.
- Ha nem eresztesz el, de rögtön, jobb esetben rendőrért sikoltok, rosszabban eltöröm a karod! Megteszem ám! – fenyegetőztem, de a fiú szorítása csak nem engedett.
- Jaj, ne csináld már! Én vagyok az! Már meg sem ismersz? – suttogta elkerekedett szemekkel.
Gondolom, nem akarta, hogy a környezetünk felfigyeljen arra, hogy Kurona Kururu épp egy olyan sráccal dumál, aki nem akarja elengedni a kezét, és úgy néz ki, mint akit most szakajtottak volna a… laktanyáról. Alig bírtam megállni, hogy ne sikítsak.
- Ken?!
A pápaszemes kissrác, aki valamikor állandóan keksszel kínálta Kiorut és fülig belé volt zúgva, alig egy évvel a legutóbbi találkozásunk óta varázsszerűen átalakult, ezerszer cukibb lett, mint volt!
- Kentin, ha kérhetem.
- Na, most, hogy felismertelek, elengednél végre? Örülök a találkozásnak meg minden, de sem az időzítés, sem a hely nem alkalmas az önfeledt bájcsevegésre! – fújtattam.
- Tudom. Átadnád ezt Kiorunak? – kezembe nyomott egy borítékot.
- Nézd, Kio épp most van túl egy eléggé durva szakításon egy eléggé durva sráccal…
- Nyugi, nem szerelmes levél. Csak…
- Csak egyfajta „majdnem szerelmes” levél? – szakítottam félbe unottan.
- Baráti – javított ki, aztán végre-valahára elengedte a csuklómat. – Csak baráti.
- Jó, átadom – sóhajtottam megadóan. – Viszlát, Ken.
- Kentin, ha… - javított ki megint, de a többit már nem hallottam. Rég messze jártam már, messze tőle, viszont annál közelebb a kávézóhoz, ahol Rosa várt rám.
Csakhogy Rosa nem volt egyedül…

Előző

3 megjegyzés:

  1. Hú, ez is nagyon jó rész volt, kezdenek beindulni az események!
    Kicsit Kilarira emlékeztet ez a lányka:D
    Várom a folytatást, hozd hamar!

    Másenyka

    VálaszTörlés
  2. Mint egykori Kentin fan csak annyi lenne a megjegyzésem, hogy Kentin szeme zöld de amúgy nagyon tetszett és jó, hogy kezdenek beindulni az események. :) :D

    VálaszTörlés
  3. Ezt az eggyütlét a saját felelősség szekcióban, csak úgy bámultam, hogy ez most szexuális felvilágosítás, vagy valóban ez volt ideírva? Hát kissé meglepődtem..

    VálaszTörlés

Kedves Olvasó!
Ha eljutottál idáig, akkor vagy teljesítettél egy epizódot vagy egy történet végére értél. Mind a két esetben arra kérlek, hogy hagyj nyomot magad után. A végigjátszásokkal kapcsolatban azért, hogy tudjam, segített-e, a történetekkel kapcsolatban pedig azért, hogy az írója tudja, mit alkotott!
Fontos a visszajelzés, csak néhány percet vesz igénybe!

Köszönöm