Köszönöm, hogy velem voltatok ebben a néhány évben, és örülök, hogy segítségetekre volt az oldal.

Folytatásos oldalról még nem tudok, de ha ti tudtok, jelezzétek, hogy ide tudjam linkelni nektek:D
csabitasboljelesnektek@gmail.com

A 40. epizód után véget ér a gimi és kezdődik az egyetem: Élet a Campuson!

2017. március 28., kedd

Doreen Delevigne: Castiel

Sziasztok Csábítók!

Doreen Delevigne írását már olvashattátok az oldalon korábban, Natanielről írt egy szívhez szóló történetet. Aki még nem olvasta volna, feltétlen tegye meg!

A mostani történet más, bár Margo karaktere itt is jól ismert lesz.
Iszonyatosan bele tudtam magam élni, az első bulimra én is fogadásból mentem el, mert annyi rosszat és elrettentőt hallani, hogy nem akartam kockáztatni. És most visszaolvastam az életem - bár finomabb körülmények között éltem meg életem első buliját:D
Igaz, Nektek most csak az első részt hozom, nekem már volt szerencsém a folytatáshoz is, amit egy hét múlva kaptok meg, garantálom, hogy élvezni fogjátok!


+18, ahogy eddig, itt is el van különítve, CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

Nektek milyen volt az első bulitok?
Kérlek írjátok meg véleményetek, hogy az író tudja, jó irányba halad és folytassa az írást:D









Első rész


Soha nem értettem, miért kell olyan nagy feneket keríteni a szilveszternek.
Mármint nem ítélem el azokat, akik rendesen megünnepelik (magyarul annyira lerészegednek, hogy azt se tudják, hol vannak) azt, hogy végre búcsút mondhatunk a szar évünknek, és köszöntik a jobbat. De ezt minden évben megcsinálják, így ebből következik, hogy minden évük szar lesz, felesleges akkor a bulizás, hisz nincs miben reménykedni. Úgy is elcseszett év elé nézünk, emberek! Ébredjetek már fel!
- Utálom, amikor ilyen vagy! - mordult fel Letti. Ő fanatikusan oda van azokért az ünnepekért, amiket a multicégek hoztak létre, hogy legyen profituk. Imádja például a Valentin-napot, amit én teljes szívemből rühellek, mert ugyanolyan önámítás és átverés, mint a Szilveszter. Talán még nagyobb, ráadásul még a szinglik is szomorúak. Rengeteg ilyenkor az öngyilkosság, és mindez csak azért, hogy pár embernek lehessen pénze… Gratulálok, világ!
 - Egy rossz szavad nem lehet most ellenem! - keltem ki magamból. – Hisz veled megyek arra a szarságra, pedig tudod, hogy inkább nyalnám tisztára egy szőrös, kétszáz kilós ember seggét, minthogy elmenjek egy szilveszteri buliba!
Letti már egy hete zaklat a bulival. Az exe – talán a harmincötödik? - szervezi, akivel nem éppen szépen váltak el, így el akar menni, és megmutatni, hogy mennyire boldog is nélküle.
- Ehhez miért kellek én? – tettem fel a kérdést naivan, ami a normális emberek számára egy teljesen jogos kérdésnek tűnhet, de Letti messze nem tartozott ebbe a kategóriába.
- Mindenképp el kell jönnöd! – háborodott fel. – Te vagy a legjobb barátnőm, Margo! Legjobb barátként támogatnod kell engem! Ez a barátok dolga, vágod?
Természetesen nemet mondtam, de Letti addig győzködött, hogy végül beadtam a derekam. De nem amiatt a sületlenség miatt, amit ő mondott a legjobb barátságról, inkább hogy megakadályozzam a korai halálomat attól, hogy elpusztulnak az agysejtjeim, ha tovább kell hallgatnom Letti hülyeségeit.
Letti kihajolt a ruhásszekrényéből, amiben már reggel óta benne van, hogy találjon egy megfelelő ruhát és rám nézett. Villámokat szórt a tekintete.
- Nem tudnál legalább ma visszavenni? Csak egy kicsit légy már normális, az Isten szerelmére! – Lettivel elég más a „normális ember” definícióink. – Egy nap. Egy nap, engedd el magad, élvezd! Utána lehetsz megint megkeseredett vénkisasszony, tizennyolc évesen.
Nem nagyon hatottak meg a szavai, és ezt ő is észrevette. Tovább magyarázott, vadul gesztikulálva, de hidegen hagyott.
Nem viselkedem úgy, mint egy megkeseredett. Egyszerűen reális vagyok, és nem érdekel az, ami a kortársaimat. Nem csak az kérdés foglalkoztat, hogy vajon lesz-e barátom a közel- vagy távolijövőben? Sőt, talán ez az a dolog, ami teljesen hidegen hagy. Magam is mindent meg tudok csinálni, kézben tartom az életem. Én irányítok. Nem kell egy fölösleges személy, aki csak úgy besétál az életembe és mindent felborít. Nem is értem miért vágyik rá mindenki olyan kényszeresen.
- Margo, figyelsz te rám?! - csattant fel Letti.
- Nem, nem figyeltem.
Letti a plafonra emelte a tekintetét, mintha onnan várna segítséget, majd újra rám nézett. Furcsa, pajkos fény csillant a tekintetében. Nem tetszett nekem.
- Oké, mi lenne, ha fogadnánk?
Magam is tudom, hogy a fogadás alpári, de én maximalista vagyok, és utálok veszíteni.
- Miben akarsz fogadni?
- A buliban nem a sarokban fogsz ücsörögni! Szedj fel valakit!
- Kizárt! – hördültem fel. Elítéltem az egyéjszakás kapcsolatokat, az állatiasodás egyik lépcsőfoka. Mintha a másik egy tárgy lenne. Ennyi erővel megdughatnál egy konnektort is.
- Nem azt mondtam, hogy le kell feküdj vele! Csak legyen kivel csókolóznod éjfélkor – Nem mondtam Lettinek, de ezt az éjféli csók dolgot is hülyeségnek tartom, mármint úgy van a hagyomány, hogy akit megcsókolsz éjfélkor azzal egész évben együtt leszel, akkor mi értelme lenne egy idegen szájában kotorászni? Akarnám az arcát nézni egész évben?
De mégis, nem tudom miért, elgondolkodtam az ajánlaton. Egy csókot még érzelemmentesen le lehet zavarni.
- Oké, benne vagyok. – Mondtam egy kisebb gondolkodási szünet után. Letti épp készült kislányosan felsikítani, de hogy megakadályozzam, felemeltem a kezem. – De te most senkit nem szedhetsz fel.
- MI?! – Nem úsztam meg a dobhártyaszaggató sikkantást. – Nem! Nem vagyok én apáca, basszus!
- Ha nekem is ki kell lépnem a komfortzónámból, akkor neked is.
Letti a száját rágcsálva gondolkodott, de végül belement.
- Úgyis én fogok nyerni – mondta nagyképűen - esélyed sincs, hogy felszedj valakit!
Magamban nevettem. Drága Letti, nem én fogok veszíteni.

* * *

Egész korán érkeztem a házibuliba, de már a fél társaság így is hullarészeg volt. Mindenáron meg akartam nyerni a fogadást, így az öltözékem terén is kiléptem a komfortzónámból. Nem éreztem magam szebbnek a hivalkodó ruháktól. Majd megfagytam az egy szál kis semmiben, amiben voltam, és a fiúk is olyan szemmel néztek rám, ami inkább elundorított, mintsem felbátorított volna.
A konyhában egy bontatlan sört vettem magamhoz, hátha az alkohol feloldja a gátlásaimat. Nem akartam a sárgaföldig inni magam, egyszerűen el akartam kicsit temetni a feminista énem, aki legszívesebben minden bámuló perverznek lekevert volna egy nagyot. Az alkoholba kortyolva egy srácon akadt meg a tekintetem. Csábosan, az ajakait megnyalva pásztázott engem, miközben az egyik kezével megmarkolta az ágyékát. Ennél undorítóbb és parasztabb csapozási módszert még soha életemben nem láttam, hányinger kapott el és félrenyeltem a söröm. Ő a fuldokolásomat talán úgy értelmezte, hogy megtetszett nekem, így rögtön mellettem termett. Keze a felsőm alá csúszott, szemből úgy látszhatott, hogy próbál segíteni, de csak kikapcsolta a melltartóm. Az undortól már öklendeztem, próbáltam ellökni a kezét, de nem igazán jártam sikerrel. Kirázott a hideg, ahogy a kezét megéreztem a mellem vonalán, a szemem bepárásodott az erőlködéstől, hogy kimásszak a szorításából.
Legszívesebben már megfulladtam volna, amikor hála Istennek megérkezett a felmentő sereg. Homályosan láttam, hogy egy fekete-vörös figura jön be a konyhába, felénk indul, majd a csávót egy rántással eltűntette rólam. Nem nagyfiúskodott vele, rögtön a segítségemre sietett. Kiköhögtem a sört és egy kis epét, a megmentőm közben fogta a hajam, és simogatta a hátam, nyugtatgatott. Sosem kerültem még ilyen kiszolgáltatott helyzetbe, miután megnyugodtam, legszívesebben elástam volna magam. Csak térdeltem a saját hányásomat nézve, elszámoltam tizenötig. Minden lelkierőmet összeszedve feltápászkodtam, bekapcsoltam a melltartóm, magamhoz vettem a kéztörlőgurigát, és eltakarítottam magam után. Nem néztem a megmentőmre, kínosan éreztem magam, hogy ennyire kicsúszott a kezemből az irányítás. Éreztem, hogy néz, de nem szólt semmit, amiért hálás voltam.
A számat kiöblítettem folyóvízzel, de a leheletem még mindig borzalmas volt. A zsebeimben nem találtam semmi olyat, ami ezen segíthetne.
A megmentőm olyan hirtelen termett mellettem, hogy felugrottam meglepetésemben. Mentolos rágót nyújtott felém, amiért egyrészt nagyon hálás voltam, de utáltam, hogy megint rászorulok. Sokáig bámultam a felém nyújtott rágót, kínosan sokáig. A büszkeségem már így is menthetetlen – gondoltam, de a kezem azért se mozdult, ő ezt másként gondolta.
 - Én a helyedben elvenném – mondta. Felnéztem az arcára. Szép metszésű ajka féloldalas vigyorra húzódott, szürke szemében játékosság és egy kis aggódás. Vörös, vállig érő vörös haj keretezte arcát, ami olyan ismerős volt valahonnan, de az ördögért sem jutott eszembe, honnan.
 - Kösz – vettem el a felkínált rágót. – Kösz mindent.
Csak legyintett, hogy szóra sem érdemes. És nem ment el. Leült a konyhapulthoz, velem szemben. Nem vagyok az a lány, akit könnyen zavarba lehet hozni, de akkor semmi nem jutott eszembe, még az se, hogy nem kéne megszólalnom. Mert bizony elkezdtem olyan kislányosan makogni. Próbáltam kimenteni magam, hogy miként is került egy srác keze a felsőmbe. Pórbáltam bizonygatni, hogy nem vagyok kurva, miközben olyan kivágott ruhában ültem, hogyha kicsit is előre hajolok akár a vakbelemet is láthatta volna. Mintha bénító idegmérget fecskendeztek volna az agyamba, hiába ordítottam magamban, hogy MARGO, KUSS!
A kínos magyarázkodást a vörös srác szakította félbe. Hátravetett fejjel kacagott fel, mire az egész fejem vörös lett, és feleszméltem, miket is mondtam. Úristen!
 - Nem kell magyarázkodnod – nyugtatott arckifejezésemet látva. – Megesik az ilyesmi mindenkivel.
 - Ó, tényleg? Neked is volt már olyan, hogy egy idegen letaperolt, miközben majdnem megfulladtál? – gúnyolódtam. Igaz a hangomból csöpögött a rosszindulat, ő fel se vette, csak mosolygott.
 - Persze. Imádnak az öreg nénik a buszon – sóhajtott fel elgyötörten. Magamat is meglepve nevetés szakadt ki belőlem. A nevetés hatására minden feszültség elszállt belőlem. Nem törődtem azzal, hogy tartsam az érzelemmentes maszkom, hagytam, hogy az arcomon maradjon a hülye mosolyom.
Nem szoktam mosolyogni. Nem tudok szépen, fogpasztareklámosan mosolyogni. A fogaim között nyáriszünet van és kicsit összevissza állnak, nem szép a fogsorom, így ami nem megy azt nem erőltetem. Letti mindig azt mondja, úgy nézek ki, mint egy apáca mosoly nélkül, és hülyeség, hogy nem teszem, hisz egy mosoly mindenkinek jól áll. Hát ez nagy tévedés.
A srác hosszan nézi a ronda mosolyom, amire észbe kapok és gyorsan a szám elé teszem a kezem. Ő rögtön elkapja a tekintetét, nem fűz hozzá semmit, amiért még hálásabb vagyok, mint eddig.
 - És hogy hogy itt vagy? Sosem láttalak még erre – terelt. Szorosan összezárt szájjal gondolkodtam a válaszról. A kérdéséből következtetni lehetett, hogy ő mindenkit ismer itt. Lehet tudna nekem segíteni – gondoltam, majd végül röviden elmeséltem. miért vagyok itt.
 - Szóval, ha jól értem – dőlt előre érdeklődve. – Segítsek keresni valakit, aki lekap éjfélekor?
 - Igen. Te jobban ismered az itt jelenlévőket, és én meg magamat ismerem. Tuti valami lábfétisest találnék. Brr…
A srác ismét felnevetett, majd beleegyezően bólintott. A nyomában elindultam a nappaliba vezető folyosón, a szoba elején megálltunk. A srác végig mérte a jelenlévőket, és én is azt tettem. A legtöbb ember a sarokban smárolt vagy épp egyáltalán nem szégyenlősen táncolt a partnerével. Lettit is kiszúrtam, ahogy az emeletre megy, egyedül. Úgy látszik, bemenekül valamelyik szobába. Magamban elmosolyodtam.
 - Elvárások? – fordult meg a megmentőm. Az arca elég közel volt az enyémhez, azt a levegőt lélegeztem be, amit ő kiszívott. Gyorsan hátra léptem egy lépést, mielőtt válaszoltam volna.
 - Ne legyen hülye, elvárok egy bizonyos alapműveltséget, ha esetleg beszélgetnem kéne vele. Ne legyen annyira részeg, hányingerem lesz az alkoholos csóktól. Ne legyen túl magas, megalázó mind a kettőnknek, ha annyira le kell hajolnia. És alacsonyabb se legyen nálam, az utóbbi okok miatt, fordítva – soroltam. – A többit elengedem, hisz csak egy csókról van szó.
A vörös srác összevont szemöldökkel nézett rám, majd nevetve megcsóválta a fejét.
 - Oké.
 - Ezek teljesen reális kérések! – keltem a saját védelmemre. – Lehet a fiúk szeretik az alacsony csajokat, de a lányok számára megalázó, ha egy hatalmas partnerrel kell együtt lenniük, csak emlékezteti őket a hiányoságaikra.
 - Ez csak a te kicsavart gondolkozásmódod – a szemében nevetés csillogott. Fejben listáztam az érveimet ellene, de ő félbeszakított. Az bejárati ajtó melletti falat támasztó, raszta rácra mutatott. Nem volt nagyon magas, nem volt olyan vonzó, de ronda sem.
A megmentőm kérdőn tekintettem rá, mire én nemet intettem.
 - El tudod képzelni, milyen piszkos egy raszta fej? – háborodtam fel a ’neked semmi sem jó’ pillantásra. – Mikor csókolózunk, még a fejemre ugrik egy állat a fejéről!
A srác kuncogni kezdett mellettem, rázkódott az egész teste a kacajtól.
 - Hát, a másik lehetőséged – a kanapé felé biccentett, ahol ott ült a melltapizós perverz a konyhából. Ahogy észrevette, hogy nézem, felvette velem a szemkontaktust, a száját kezdte harapdálni, és a gatyájába csúszott a keze.
  - Miért nem fulladtam meg? – suttogtam undorodva. A megmentőmből egy hangos kacajt csalt ki a megjegyzésem. – Örülök, hogy te jól szórakozol. – A szememmel villámokat szórtam rá, de ő csak még jobban nevetett.
A tekintetemet visszafordítottam a rasztára. Végül is, nem a világ vége. Nem tűnik annyira hülyének. Magabiztos léptekkel megindultam az irányába, a megmentőm mellett elmenve köszönetképpen taszítottam rajta kicsit, amit szerencsére értett, ő is meglökött kicsit.
A srác mellé érve próbáltam a legcsábosabb arcomat magamra ölteni.
 - Szia! – köszöntem neki. Eléggé megleptem, félénken viszonozta a köszönést. Tanácstalanul bámult rám, ettől én is elveszítettem az önbizalmam. Sosem az a lány voltam, akinek a társas érintkezések annyira mentek volna. Persze szóba tudtam elegyedni az emberekkel, a bájcsevej ment, de sosem tudtam, mit akarnak hallani tőlem és mit nem. Főleg a fiúknál ment ez így. Voltak barátaim, de azokat vagy vita, vagy sakkszakkörön ismertem meg. Nem voltak túl helyesek, de okosabbak voltak bárkinél, akiket eddig ismertem. Normálisan tudtam velük társalogni adott témákról, de a szex borzalmas volt. Alig értek hozzám, sosem tudtam elélvezni, kínos volt az egész. Olyan lassúak voltak, hogy többször is meg kellett kérdeznem, hogy bent van-e már. Közben pedig folyton ők kérdezgettek engem, hogy jó-e nekem, vagy elmentem-e már, amikor konkrétan nem éreztem semmit. Néhányszor megsajnáltam őket és színleltem egy orgazmust, de hogy hazudtam, nem tudtam másnap a szemükbe nézi, így szétmentünk. Egyikük se tudott elvinni a csúcsra, bár volt talán a második barátomnál egy orálpróbálkozás, kezdtem élvezni és nyögdécselni, mire abbahagyta és sírni kezdett, mert megijedt, hogy nekem fájdalmat okozott. Azt hittem viccel. Nem viccelt.
Kezdett kínos lenni a szituáció. Mire feleszméltem, hogy elgondolkodtam, már percek óta álltam és bámultam a rasztát, aki ettől nagyon kínosan érezhette magát, mert az egész feje vörös volt. Motyogva kértem elnézést, és kirohantam a konyhába. A pultnál ült a vörösöm, egy whiskys pohárral a kezében. Meglepetten kapta fel a fejét az érkezésemre, esélye se volt reagálni, kikaptam a kezéből a poharat és meghúztam a whiskyt. Az alkohol marta a torkom, csípte a szemem. De ahogy lenyeltem a kortyot az üveg után nyúltam, el akartam mindent felejteni a mai estéből.
 - Bántott? – megmentőm szeme elsötétült. Megráztam a fejem.
 - Én nem ilyen lány vagyok – válaszoltam egy újabb pohár méreg után. – Nekem ez nem megy. Nem tudom, mit hittem…
Könnyek csípték a szemem. Gyorsan elfordultam, még az kellett volna, hogy lássa, hogy sírok!
 - Mi ütött beléd? – szürke szemében csodálkozás ült. – Mi lett azzal az erős csajjal, akit megismertem?
Igaza volt. Ez a gyenge picsa se én voltam. Kipislogtam a szememből a könnyeket, újratöltöttem a poharamat és csendben iszogatni kezdtem.
 - Mit csinálsz? – a megmentőm lefogta a kezem. Az érintés helyén bizsergett a bőröm.
 - Tisztában vagyok a hiányosságaimmal – magyaráztam, miközben kiszabadítottam magam a szorításából. Furcsa hiányérzetem lett, ahogy nem éreztem már őt a bőrömön. – Józanon nem menne, de ha elegendő alkoholt beviszek, menni fog. Nem iszom le magam, csak önbizalmat gyűjtök.
A vörös nem hagyott egyedül, egymásnak adogattuk az üveget. Egy idő után mind a ketten elveszetettük a talajt, nekem eszembe se jutott visszamenni, és neki eszébe se jutott szólni. Megnevetett. Sztorikat mesélt, hogy felvidítson. Én is elkezdtem a saját szánalmas életem legszánalmasabb részét mesélni. A srác az egész szexuális életemet kiröhögte. Amikor elértem az orálos sztorihoz annyira nevetett, hogy kiköpte a piát az asztalra. Én is nevettem, nagy súlytól szabadultam meg. Elmondhattam végre valakinek, amit mindig magamban tartottam (Lettinek is folyton kamuztam, ha rákérdezett), és hogy végre valakivel nevetni tudtam ezen, így a keserű emlék viccesé változott.
A vörös hajú abbahagyta a nevetést, és csillogó tekintettel nézett rám. Közelebb hajolt hozzám, a fülembe suttogott. A lehelete melegségétől megremegtem.

 CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE
 - Fogadjunk, azok a srácok olyan puhapöcsök voltak, hogy csak a misszionáriust ismerték – a keze megindult a tarkómra, megkereste azt a pontot, amihez, ha hozzáér az egész testem megborzong, majd ingerelni kezdette. - Fogadjunk…
A hangját elnyomta a bulizók a nappaliban, akik hangosan számolni kezdtek. Elszakadtam a vöröstől, és elszomorodva hallgattam, ahogy a számláló háromhoz ér. Nem sikerült. Miért is hittem volna, hogy sikerül?
A vörös hajú felállt, hangosan ellökte a székét, sötét, vággyal teli tekintettem bámult rám, ahogy még sose senki. Felém kerekedett, mindenféle gyöngédség nélkül megragadta az arcomat és a száját a számra szorította.
Senki nem csókolt meg még így. Állat módjára falta az ajkaimat, többször is belehörgött a csókba. A nyelve gyakorlottan fedezte fel a szám minden egyes zugát. Leblokkoltam a csodálatos érzéstől, alig bírtam visszacsókolni, tartani vele az iramot. A fenekeménél fogva felemelt, én pedig a csípője köré fontam a lábam. A testünk összesimult, az erekcióját az ágyékomnak dörzsölte, amitől elvesztettem a maradék eszemet is, és elragadott a kéj. A hajába markolva ugyanolyan hevesen csókoltam vissza, ahogy azt ő tette. Egy percre se váltunk el, mind a ketten ziháltunk. A vörös a torkomra nyögött, ami az egész testemet megrázta.
A pólója után nyúltam, mire ő lefogta a kezem és elszakadt a számtól.
 - Meg fogod bánni – mondta kapkodó lélegzettel. Igaza volt. Valószínűleg holnap, amikor újra az a megkeseredett Margo leszek, meg fogom bánni. De most semmi nem állíthatott meg. Ahogy végig néztem a megmentőm csóktól duzzadt és harapásnyomokkal díszített ajkán, olyan vágy nyílalt belém, ami eddig soha.
A homlokomat a homlokának döntöttem, és meleg puszit leheltem a szájára, mintegy bocsánatkérésként a harapdálásért – bár nem hiszem, hogy zavarta volna.
 - Nem érdekel – suttogtam rekedten. – Akarlak.
A vörös látszólag küzdött. Ő is kívánt engem, de nem akart másnapra fejfájást okozni. A szívem gyengédséggel telt meg, megfogtam a kezét és a mellemre vezettem. Fájdalmasan felszisszent.
 - Ne legyen bűntudatod – megfogtam a mutatóujját és végigsimítottam a mellem vonalát ruhán keresztül, majd elindultam a pólóm végéhez, de ő megállított. Megragadta a kezem és kifelé kezdett húzni a konyhából, egyenesen fel az emeletre, a hálószobákhoz. Az elsőbe rögtön be is tértünk, a megmentőm kulcsra zárta az ajtót mögöttünk. A nyakát átkarolva rögtön folytattam volna, amit elkezdtünk, ő azonban a kezét nyújtotta.
 - Castiel – mutatkozott be. Felnevettem az ügyetlen helyzeten, majd pukedlizettem egyet, mire Castitel nevette el magát.
 - Örvendek, Castiel – hajoltam is meg előtte. – Én Margo vagyok – a kezemet nyújtottam, amire ő apró csókot lehelt. Nem bírtam abbahagyni a mosolygást, Castiel elhajolt a kezemtől és ezerwattos vigyorral nézett rám. Egészen más volt, mint amikor féloldalasan vigyorgott. A nyáriszünet mosolyom nem lehetett túl vonzó, mert Castiel nem mozdult, csak nézett. Hamar észrevettem magam, mindkét kezemet a szám elé kaptam. Castiel rögtön utánuk kapott és lefejtette őket a számról.
 - Ezt miért csináltad? – kérdezte összevont szemöldökkel, értetlenkedve.
 - Mert ronda a mosolyom – suttogtam megszégyenülve. Castiel elnevette magát, és szenvedélyesen megcsókolt.
 - Imádom, amikor mosolyogsz – suttogta az ajkaimra. Hálásan tekintettem rá. Tudta, hogy mit kell mondani. Ha azt mondta volna, hogy gyönyörű a mosolyom, azt nem hittem volna el, hisz nem az. De azt mondta, hogy neki tetszik, és csak ez érdekelt.
Egymás ajkába feledkezve botladoztunk el az ágyig, annyira se akartam elszakadni tőle, hogy a testemet takaró textilt levegye, ahogy elhúzódott, hogy megszabadítson a ruhámtól újra megcsókoltam. Újra és újra játszottam ezt el, mire megelégelte, beleharapott az alsó ajkamba, így csökkentette a reakcióidőm. Mire feleszméltem nem volt rajtam a ruhám, és Castiel már a melltartómnál ügyködött. Meglepve, mégis elismeréssel néztem szürke szemeibe, amikben vágy és nevetés keveredett.
Megszabadultunk a ruháinktól, rajtam csak a tangám, Castielen a bokszere maradt. Ledöntött az ágyra és fölém mászott. Csókokkal halmozta el a nyakam, szívta és harapta a vékony bőrt, majd a kulcscsontomat nyálas csókokkal halmozta el. A mellbimbóim meredezve várták a figyelmet, de Castiel gonosz volt. Irtó lassan haladt, egyszerre volt kínzás és fantasztikus érzés. Nyöszörögve kértem, hogy hagyja abba a kínzásomat, de nem reagált. Többszöri kérés után nézett fel csak rám, és egy ördögi vigyor mellett ráhajolt a bal mellbimbómra. Nem bírtam visszatartani a nyögéseimet, csodákat művelt velem.
A mellemet elhagyva a nyelvével nedves csíkot húzott a köldökömig, majd megfogta a tangámat és egy rántással letépte rólam. Az ölemhez hajolt, és minden időhúzás nélkül lendült támadásba. Gyors nyelvcsapásokkal ingerelt, és magamban eldöntöttem, hogy a kedvencem testrészem rajta a nyelve.
Felhelyezte két ujját, amitől sikítva élveztem el, de ő tovább pumpált az ujjaival, szívta és szopogatta a csiklóm. Másodjára csillagokat láttam a lehunyt szemhéjam alatt, olyan hangosan kiáltoztam a nevét, ahogy csak a torkomon kifért, nem érdekelt, ki hallja meg.
Castiel felkúszott hozzám, megcsókolt, hagyta, hogy kilihegjem magam. Cirógatta az oldalam, a hasam és a karom. Letaglózott, milyen gyorsan tudja váltogatni a gyengéd és a durva énjét, de leginkább az lepett meg, hogy ez nekem mennyire imponált.
Magamhoz húztam a vörös fejét, majd fordítottam a helyzetünkön. A combjára ültem, onnan néztem rá. Castiel incselkedve nézett a szemembe. A számba haraptam, és elfogadtam a kihívást.
Én talán szemetebb voltam, mint a fiú. Minden egyes porcikáját meg akartam ízlelni, nem kapkodtam el a dolgokat. Castiel viszonylag csendben tűrte a szenvedést, de amint elértem a V vonalához és harapdálni kezdtem betelt nála a pohár. Felhördült és a fenekembe markolt, türelmetlenül csipkedett. Ellöktem a kezét, úgy döntöttem, nem leszek gonosz, megadom neki azt, amit akar. Lehúztam a róla a bokszerét. A régi megkeseredett énem csak feküdt volna, mint egy darab fa, és hagyta volna, hogy Castiel dolgozzon az aktus közben, de én mindent akartam ebből a srácból. Olyan dolgokat váltott ki belőlem, amit még soha senki. Ez a Margo, aki nem szégyellt mosolyogni és semmit sem, rögtön cselekedett. A számba csúsztattam Castiel férfiasságát, és körözni kezdtem rajta a nyelvemmel. Ő a lepedőt markolva nyögte a nevem, ami csak tovább buzdított. A kezeimmel a heréit masszíroztam, és nyelvemmel egyre gyorsabban mozogtam rajta. Castiel érthetetlen szavakat hörgött, majd az egész csípője remegni kezdett és a számba élvezett.
Boldogan, mosolyogva hajoltam Castielhez, miután lenyeltem a nedvét, és megcsókoltam. Ő még mindig remegett az orgazmustól, reszketegen ölelt magához. Ráérősen csókolóztunk, elfelejtettük, hogy egy idegen vendégszobájában vagyunk. Legszívesebben az egész hátralévő életemet a karjaiban töltöttem volna.
Mikor Castiel újra kemény lett, ráültem és meglovagoltam. Lassan mozogtam, szinkronban nyögtünk a fiúval. Nyolcasokat írtam le a csípőmmel, miközben ő a melleimet masszírozta. Csodálatos volt, a végén alig bírtam tartani magam, ráhanyatlottam Castiel kidolgozott mellkasára. Egyszerre mentünk el, az ő férfias hangja keveredett a sikolyommal. A szíve elképesztő üzemben vert. Addig feküdtünk összebújva, amíg normalizálódott a légzésünk. Castiel közben simogatta a hajam és az arcom, amíg én apró köröket írtam le a mellkasán az ujjammal.
Sosem éreztem még ilyet senki iránt, mint most az iránt a fiú iránt, akit alig pár órája ismertem meg. De nem ijesztett meg. Eufóriabuborékban lebegtem, talán az alkoholtól, talán a kielégültségtől, nem tudom. Vagy a kettő elegyétől, bár az nem számít mitől. Olyan elmondhatatlan boldogság szállt meg, amit gyerekkorom óta nem éreztem. Felnéztem Castielre, és az ő tekintetéből is ezt olvastam ki.
Nem kívánhattam volna jobbat. Nem akartam, hogy valaha véget érjen a pillanat.
De sajna hamarabb véget ért, mint gondoltam.

Hirtelen elhallgatott a zene és a házigazda szólt, hogy mindenki húzza el a belét, mert a szülei mindjárt itt lesznek. Castiel azonnal felpattant és az ajtóhoz sietett, leellenőrizte, hogy rendesen zárva van-e. Majd magára kapkodta a ruháit, fel se eszméltem, mikor a kezembe nyomta az enyéimet.
 - Várj meg itt!
 - Castiel… - teljesen kétségbeestem, nem tudtam mi történik.
A fiú gyengéd csókot lehelt a számra.
 - El kell intéznem valamit, de várj meg itt, rögtön itt leszek!
Csak egy bizonytalan biccentésre futott, bár Castiel már nem is láthatta, olyan gyorsan hagyta el a szobát. Magamra kaptam a ruháim, leültem az ágyra és vártam. Hosszú percek teltek el, de Castiel nem tűnt fel.
Végül a bulit szervező csávó kidobott a többiekkel együtt. Hatalmas tömeg gyűlt össze az emberekből az utcán, háromszor végig jártam az embertömegen, sehol sem találtam őt. Kiáltani nem tudtam a nevét, ha kinyitottam volna a számít tuti elbőgtem volna magam.
Addig maradtam, amíg a teljes tömeg el nem oszlott. De senki nem maradt ott rajtam kívül. Ő nem volt ott.
Hajnali fél ötkor fogtam egy taxit és hazamentem. Rettentetően büszke voltam magamra, amiért egészen a szobámig tudtam tartani a zokogást.  




1 megjegyzés:

  1. Úristen, most komolyan?!?!?! AKAROM A KÖVETKEZŐ RÉSZT! Ezt nem lehet csak így ide tenni és puff neked, várj egy hetet...
    Tetszett a 18+ is, de a fogadás része még jobban! Az ilyenek olyan jó kis konfliktusokat ígérnek:D Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog ehhez szólni Letti, meg egyáltalán mi lesz belőle.

    Kíváncsi vagyok a folytatásra, nagyon várom!


    Másenyka

    VálaszTörlés

Kedves Olvasó!
Ha eljutottál idáig, akkor vagy teljesítettél egy epizódot vagy egy történet végére értél. Mind a két esetben arra kérlek, hogy hagyj nyomot magad után. A végigjátszásokkal kapcsolatban azért, hogy tudjam, segített-e, a történetekkel kapcsolatban pedig azért, hogy az írója tudja, mit alkotott!
Fontos a visszajelzés, csak néhány percet vesz igénybe!

Köszönöm