#TeamCastiel - Vesd le a gátlásaid

Kedves Csábítók!

A követező írás megrendelésre készült, mégpedig Timiiinek. A kritériumok ezek voltak:

Castiel a karakterrel először legyen együtt, ő legyen neki az első. A karakterünk ne legyen anyámasszony katonája, mint a játékban, hanem legyen vagány, egy kicsit ambivalens, egy kicsit gyagya! (küldött képet is)

Stacy

Az életet ki kell élvezni! Hagyni kell, hogy sodorjon magával az ár és élni kell a pillanatnak! – ez Stacy elve. Amióta a szülei elváltak nem foglalkozik a jókislány imidzsel, azt teszi, amihez kedve szottyan. Élvezi a péntek estéket, valamikor vasárnap hazakeveredik és hétfőn nem megy be iskolába, inkább mellé jár néhány haverral.

Persze nem csak a szülei válása járult hozzá ahhoz, hogy így viselkedik az elmúlt hónapokban. Amikor néhány új sráccal bulizott, nem sokon múlt, hogy megerőszakolják. Valami bolond azt hitte, vicces lesz, ha elkábítják és drogot tesznek az italába. Ha nem lett volna ott az a srác, aki megvédte, valószínűleg összetört volna, amiért elveszti a szüzességét egy olyas valakivel, akinek még csak a nevét sem tudja. Ráadásul nem is akarta, hogy ez megtörténjen. Ezért inkább felvette a kemény lány szerepet, harcművészetet is elkezdett tanulni, hogy megvédje magát az ilyen helyzetekben. Amióta stílust váltott és a bulikban badassként jelenik meg, senki sem szórakozik vele és nem próbálnak meg beletenni valamit a poharába. Nem mintha, ezt hagyná. Ha egyszer letette, többet fel nem vette az italát. Inkább vett egy újat és ellenőrizte, hogy előtte bontsák ki. Így nem kellett attól tartania, hogy valami történik.

Ráadásul azért jár el minden hétvégén, hogy találkozhasson azzal a sráccal, aki akkor megmentette. Még a nevét sem tudja, és az arcára sem emlékszik teljesen, mert el volt kábítva. De kedves volt vele, vigyázott rá és hazakísérte és biztos volt benne, ha újra megpillantja, tudni fogja, hogy ő segített neki. Ébren tartotta, nem hagyta, hogy elhagyja magát. Beleszeretett és meg akarta neki köszönni, amit tett.

- Stacy, hétvégére leugrunk a szomszéd városba, lesz egy koncert és a szüleim csónakháza üres a parton. Jössz? – kérdezte Tom.

- Persze, mikor indulunk?

- Felveszlek este – kacsintott rá és megpaskolta a fenekét. Stacy rácsapott a hátára, hogy ezt mégegyszer ne tegye, de Tom csak nevetett és meg volt magával elégedve, amiért fel tudta bosszantani.

Számos alkalommal felajánlotta Stacynek, hogy járjanak vagy legyenek többek, mint egyszerű barátok, de a lány ezt nem akarta. Tom úgy tudja, hogy már lefeküdt néhány sráccal, vagyis egyel, de a pletykák gyorsan terjednek és az egész suli azt hiszi róla, hogy ribanc. Nem képes bevallani neki, hogy igazából még szűz. Senkinek sem akarja ezt bevallani, ezért inkább nem fekszik le senkivel és nem jár senkivel. Majd valamelyik szünetben elutazik a városból és kerít magának valakit, akivel lefekhet és utána már nem kell attól tartania, hogy bármi rossz történik. Bár van fogalma róla, milyen az együttlét, tartott tőle, hogy nem tudná, mit kell csinálni. Hiába kattintott már rá jópárszor egy-egy pornó oldalra, nem vitte rá a lelke, hogy meg is nézze a videókat. Minden ilyen eset után leszidta magát, hogy milyen gyáva és hogy igazából semmit sem változott, csak az öltözete lett ledér. Belül ugyanaz a szende kislány, aki azelőtt az este előtt volt…

* * *

A koncertre már kicsit becsippentve értek oda, de nagyon jól érezték magukat. Tom, Hank, Joy, Laura és Lola mindig is nagyon jó társaság volt, ha buliról volt szó. A koncerten hamar összeismerkedtek néhány új arccal, és egész nagy csapattal élvezték a bulit. Az első zenekar után jött a következő, valami kiejthetetlen nevű banda. Az énekes klasszikus, nem ebből a korból való ruhát viselt, a haja hófehér volt, és amikor megszólalt, mintha angyalok csiklandozták volna Stacyt. De a dalt már fel sem fogta. A gitároson akadt meg a szeme. Bár színes fények és füst vették körül, biztos volt benne, hogy az a srác volt az, aki megmentette. Nem csoda, hogy egy bulin sem találkoztak, ha másik városból való…

Anélkül, hogy szólt volna a többieknek, kiosont és a hátsó bejáratot kereste. Egy hatalmas gorilla állta el a backstaget, de egy kis nőiességgel és a medencéje megvillantásával azonnal bejutott. A férfiak néha olyan egyszerűek, mint egy vonal…

Kereste, hogy végeztek-e már, de még mindig a színpadon voltak. Hallgatta az ütemes zenét, a kellemes szöveget és közben a gitárost figyelte. Eszméletlen jól játszott, az ujjai csak úgy szántották a húrokat, olyan gyorsak voltak, hogy Stacynek nehezére esett néha követni a játékát.

Még egy szám volt hátra, a közönség tombolt. Stacy is ujjongott a háttérben és úgy tapsikolt, mint egy kisgyerek. Amikor vége lett a számnak, és lejöttek, először azt gondolta, a srác nyakába veti magát. De amikor meglátta közelebbről, elment minden bátorsága. Kővé dermedt a lába és képtelen volt megmozdulni. Mit is akart? Mi volt a terve, amikor belopódzott? Hogyan akarta elmondani a srácnak, hogy köszönöm?

- Lisander, ez állat volt! – ütött bele az énekes tenyerébe a srác.

- Köszönöm Castiel, én is úgy éreztem – válaszolt neki könnyedén. Szóval Castielnek hívják. Ez is több, mint amit remélni tudott. Legalább a nevét megtudta, ha már képtelen hozzászólni.

Feléje tartottak, Stacy pedig összefonta kezét maga előtt. Túl meztelennek érezte magát, pedig nagyon régóta jár topban, ami épp annyit takar, mint egy melltartó. Izmos, lapos hasát nagyon szívesen mutogatta, mert tudta, hogy a pasik megőrülnek érte. A combjait is szívesen megosztotta a közönséggel, ezért csak sortot vett fel mindig, szakadt combfixszel és magas sarkúval, amiben még szexibbnek nézett ki. Most azonban úgy érezte, hogy ez túl sok, és legszívesebben felvett volna egy apáca ruhát…

A srácok csak elhaladtak mellette, nem is figyeltek rá. Azonnal utánuk fordult és Castiel nevét kiáltotta. A fiú visszafordult és kérdően nézett rá.

- Aláírást szeretnél netán? – mosolygott rá negédesen. Stacy csak bután mosolygott és bólintott. Castiel közelebb lépett hozzá és elővett a zsebéből egy filcet. – Papírod van? – Stacy szótalanul megrázta a fejét és kezével végigsimított oldalán. Habár önkéntelen mozdulat volt, Castiel úgy vette ki, mintha azt szeretné, hogy az oldalát írja alá. Habozás nélkül megtette, Stacyn pedig végigfutott a bizsergés. A meleg kéz, a lágy érintés teljesen elvette az eszét és a filctoll hideg érintése libabőrössé tette. Az utolsó vonal után Castiel elvette a kezét és visszatette a kupakot a tollra.

Stacy nem habozott, lábujjhegyre állt és puszit nyomott az arcára. Bár először a szájára szeretett volna csókot lehelni, út közben meggondolta magát és csak egy puszi lett belőle. Castiel rámosolygott, intett neki és a többiek után ment.

Stacy nem élvezte az est hátralevő részét. Habár barátai észre sem vették, hogy eltűnt, nem tombolt velük tovább, amikor visszakeveredett. Kedvetlen volt, és bár Lola megdicsérte a szerzett aláírást, fel is rótta neki, hogy telefonszámot nem szerzett hozzá.

A csónakházba sem tartott velük, inkább beült egy csendes pubba, hogy iszogasson egy kis narancslevet és az első hajnali busszal hazamenjen. Csalódott magában, azt hitte, könnyedén tud majd vele beszélni és meg tudja köszönni, amit tett. De nem sikerült és csak bolondot csinált magából. Próbálta ledörzsölni az aláírást, a bőre teljesen bepirosodott, ezért inkább úgy döntött, megtartja. Legalább ez a kellemes emlék meglegyen.

A harmadik narancslevét itta már és a sokadik darts körét játszotta, amikor egy férfi megkérdezte, meddig fog még játszani. Ingerülten akart válaszolni, hogy van még ezen kívül három szabad tábla, de ahogy odafordult, egy hang sem jött ki a torkán. Castiel mosolygott rá, ő pedig durcásan elfordult és eldobta a nyilat. Telitalálat volt. Odasétált, kihúzta az összeset és letette az asztalra, Castiel mellé.

- Tessék – felelte halkan és visszasétált az asztalához. Kért még egy narancsot, tisztán, semmi vodka vagy jég. Egybe lehúzta és a bejárati ajtó felé vette az irányt. Jobb lenne, ha szívna egy kis friss levegőt és erre a sok izgalomra rá is kell gyújtani.

Farmerja hátsó zsebéből kivette a kicsit összenyomódott cigis dobozt és öngyújtóját. Próbált tüzet csiholni vele, de annyira mérges volt magára, hogy az ujja mindig lecsúszott róla. Már a hiszti kerülgette, földhöz is vágta az öngyújtót és egy hatalmasat toppantott. Mellé dobta a cigarettát és durcásan összefonta karjait melle előtt.

- Nem hiszem el! – fújtatott. – Ekkora szerencsém is csak nekem lehet – morogta maga elé.

- Azt hittem, a szép lányok nem beszélnek magukban. – Valami csípőset akart visszaszólni, de Castiel nem várt választ, felé nyújtotta a saját cigarettáját és öngyújtóját. Elfogadta és meggyújtotta. Bár csak másodikra sikerült, kicsit nyugodtabbnak érezte magát, ahogy hatalmasat slukkolt. Mentolos cigi volt. Ő a gyümölcsöset szerette, de nem panaszkodott, újra beleszívott. – Nem tetszett az aláírás? – bökött az oldala felé. Stacy ránézett a kacskaringós betűkre, amiket korábban próbált ledörzsölni.

- Nem volt tartós a filc – vonta meg a vállát. Próbált lazának tűnni, de legbelül visított, mint egy elsőbálozó kislány.

- Legközelebb majd jobban figyelek – kacsontott rá Castiel.

- Miből gondolod, hogy lesz legközelebb? – vetette oda, rá sem nézve. Ha elfordította volna a fejét, tudta nagyon jól, hogy elveszti az önuralmát és nem fog tudni megszólalni. Amíg a sötétséget bámulja, addig legalább tudja adni a laza, menő, semmi sem érdekel csajt.

- Szóval nem tetszett a koncert… Pedig Rock mondta, hogy milyen cselesen jutottál be a backstagebe.

- Rock? – kérdezett vissza.

- A security.

- Oh. Nem volt valami nehéz dolgom – vonta meg a vállát és az utolsó slukk után ujjaival kipörgette a maradék hamut a cigiből. Majd amikor bemegy, beledobja a kukába a csikket.

- Micsoda környezet barát – nevette el magát Castiel.

- Hm? – kérdezett vissza Stacy.

- A csikk miatt. Nem dobod el, hanem kisodrod a hamut – mutatott rá a kezére.

- Régi szokás – felelte egyszerűen és próbált nyugodt maradni, de legszívesebben elfutott volna. Mihez kezdjen? Itt a lehetőség, meg kellene köszönnie, amit tett és elmennie. Nem akarta annyiban hagyni, megfogadta akkor magának, hogy illendően megköszön mindent.

- Meghívhatlak valamire? – ajánlotta fel Castiel.

- Köszönöm, de nem kérek semmit. A buszt várom, hogy hazamehessek.

- Még csak hajnali kettő van… Négy után megy az első busz.

- Tudom – felelte egyszerűen és rámosolygott. – Addig sétálok egyet a városban – intett neki és elindult az út túloldalára. Hallotta, ahogy mögötte Castiel káromkodik egy cifrát, majd utána szalad. Bár ne tette volna... akkor össze tudta volna szedni a gondolatait és fél órával később újra megkereste volna...

- Ezt nem gondolod komolyan?!

- Miért? – kérdezte és az első szemetesbe dobta a csikket. – Mindenki bulizik, senki sincs az utcán.

- Ezt nem tudhatod. Egy ilyen jó csajra pillanatok alatt rámásznak, ha egyedül mászkál éjszaka.

- Oh, szóval jó csaj lennék? – pirult el Stacy. Kezdett végre kicsit megnyugodni. Hosszabb ideje beszélgetnek, így már nem ver olyan hevesen a szíve és nem akad a torkán minden második szó. Castiel zavartan megvakarta a tarkóját, de nem felelt azonnal.

- A becsületem nem engedi, hogy egyedül hagyjalak sétálni.

- Köszönöm – mosolygott rá Stacy.

- Meg sem kérdezed, hogy én nem foglak-e megtámadni?

- Korábban sem tetted – felelte.

- Korábban? – értetlenkedett Castiel.

- Gondoltam, hogy nem emlékszel rám – sóhajtotta csalódottan. – Tavaly nyáron megvédtél néhány baromtól, akik drogot tettek az italomba. Egész este velem voltál és hazavittél.

- Oh – szakadt fel mellkasából. Csend telepedett közéjük, némán sétáltak néhány utcát. Csak a lámpák fénye adott némi világítást. Egy-egy részeg kurjantás is hallatszott a közelből, de ők nem szóltak egymáshoz. Castiel kicsit távolabb sétált, de egy nagyobb lépéssel azonnal mellette teremhetett volna. – Stacy, igaz? – mondta a hosszú hallgatás után.

- Honnan tudod a nevem? – állt meg rögtön Stacy.

- Akkor mondtad – mosolygott rá. – Tudtam, hogy ismerős vagy!

- Aha – felelte elfúló hangon. Újra átjárta az idegesség, vajon miket mondhatott neki azon az éjszakán? Abban a tudatban volt eddig, hogy beszélni sem tudott. – Köszönöm, hogy segítettél akkor.

- Az ilyesmi természetes, nem kell megköszönni.

Újra csend lett. Egyikük sem szólt a másikhoz, csak céltalanul sétáltak egymás mellett. Magas házak mellett haladtak el, aztán a vasúti pályaudvar mellett, ahol volt egy park is. Átvágtak rajta és elfoglalták a játszótéri két hintát. Stacy csak ült rajta és lábával köröket rajzolt a kavicsok közé, Castiel pedig csak ült és az eget bámulta.

- Nagyon jók voltatok ma. Imádtam a koncertet – törte meg a csendet Stacy.

- Örülök! Ez már a sokadik fellépésünk volt, de most új dobosunk van, szóval kicsit tartottam tőle… Bár Lisander mindig hozza a formáját és a közönség imádja. Ezt a hülye viktoriánus öltözetét meg egyenes istenítik. Nem tudom, mi van a mai csajokkal…

- Szerintem is jól néz ki. Különleges, elüt a tömegtől. Talán ezért szeretik annyira.

- Szóval az egyszerű bőrkabát már nem elég? – mosolygott Stacyre.

- Dehogynem. Téged nem tudlak elképzelni viktoriánus ruhába – nevette el magát. – De… el tudlak… úgy nézel ki, mint egy bohóc – hahotázott. Még a könny is kicsordult a szeméből az elképzelt képre.

- Kösz… - puffogott Castiel. – Nem mintha neked olyan jól állna az a stílus.

- Kikérem magamnak! – húzta ki magát. – Nekem minden jól áll, még egy zsák is! – tette csípőre kezeit.

- Na persze… a zsákkal csak eltakarnád magad.

Összerezzent. Újra meztelennek érezte magát, és kezeivel reflexszerűen átölelte magát.

- Fázol? – vette le azonnal magáról dzsekijét, amit felé nyújtott. – Vedd csak fel, nekem nem kell.

- Köszi – bújt bele gyorsan. Nem fázott, csak nem akarta, hogy mindenét lássa. Bár nem takart sokkal többet a dzseki, hasa még mindig kilátszott, de mellkasa legalább takarásba került. Eddig sosem zavarta, hogy megbámulják, most viszont úgy érezte, illetlenül van felöltözve. A felsőjének lehetne legalább nyaka… jobban mondva inkább lehetne rajta felső!

-Biztos, hogy itt kinn akarod megvárni a buszt? Nem lakom innen messze, feljöhetsz nyugodtan és majd reggel elmész.

- Oh, ez felkérés keringőre? A barátnőd biztosan nem örülne neki, ha idegeneket cipelnél fel magadhoz.

- Nincs barátnőm – felelte. – És a szüleimet sem zavarnád, mert nincsenek itthon. Egyedül élek, a kutyámmal.

- Oh.

- Félre ne érts, nyugodtan használhatod a vendégszobát, de ahogy elnézem, kezdesz már fázni.

- Igen, nem így terveztem az estét – mosolygott és felállt a hintáról. – Akkor mehetünk?

- Mutatom az utat – felelte Castiel és hamar oda is értek a lakásához.

Az első emeleten lakott, a kutyája, Damon már aludt, amikor megérkeztek. Csendben mentek be a nappaliba, és amikor Castiel megkérdezte, éhes-e, közelebb lépett hozzá, és megcsókolta. Megfogta a pólóját, hogy fel tudja magát húzni hozzá. Már a koncerten meg akarta tenni és most már úgy érezte, képes rá. Nem volt olyan ideges, mint akkor. Ez a néhány óra, amit együtt töltöttek, megnyugtatta és tudta, hogy Castiel hagyni fogja, hogy megcsókolja. Nem csak hagyni fogja, hanem vissza is csókol. A meglepetés elmúlása után kezét végigsimította Stacy hátán, egészen a fenekéig. Mind a két kezével megmarkolta a formás hátsót, úgy húzta magához még közelebb, hogy felső testük összeérjen. Stacy továbbra is szorította a pólót egyik kezével, másikkal pedig a vörös tincseket markolta. Castiel először nem reagált, hagyta, hogy Stacy nyelve megízlelje ajkát, először végignyalja az alsót, majd a felsőt. Hagyta, hogy finoman beleharapjon ajkába, majd apró puszival enyhítse a fájdalmat. Aztán ő is úgy tett, ahogy Stacy, beleharapott a lány ajkába, közben megemelte a lányt, lábait dereka köré kulcsolta és combjain pihentette kezét. Várta, hogy ajkai utat engedjenek, és nyelvével birtokba vehesse az övét. Forró, szenvedélyes csók volt, Stacy kezei hátát simogatták és pólója szegélyét keresték. Csak egy pillanatra váltak el egymástól, hogy áthúzza magán a felsőt, aztán újra egymásnak estek.

A szobája felé vette az irányt, próbált nem nekiütközni a bútoroknak, közben pedig egy pillanatra sem vált el Stacytől. Lábával lökte be maga mögött a szobaajtót és az ágyra helyezte a lányt. Mellé feküdt, de egy pillanat múlva a hátán találta magát és Stacy a mellkasát, nyakát csókolgatta. Fogai közé vette fülcimpáját és finoman megharapta, lehelete lágy volt, kellemes meleg, amitől Castiel megborzongott. Nem akart elsietni semmit, de legszívesebb fordított volna a helyzeten, letépte volna róla a ruhát és magáévá tette volna. De emlékezett, hogy azon az estén, amikor hazavitte Stacyt, elmondta neki, hogy még nem volt senkivel, de mindenki azt hiszi, hogy a fél várossal együtt töltötte az éjszakát.
- Biztos akarod? – lökte el magától egy pillanatra.
- Ha nem akarnám, nem jöttem volna fel… - mosolygott rá és csókkal fojtotta belé a szót. – Hidd el, jó lesz – harapta be ajkát és nyelvével köröket rajzolt izmos felsőtestére. Kezével közben a nadrág peremén járt és finoman kigombolta. Castiel segített leszedni a nadrágot és az alsót.
A sötét miatt nem látszódott, de Stacy elvörösödött. Életében először van pasival. Ráadásul egy olyan pasival, akiről tudja, hogy tisztességes vele szemben. Végre megtörténik, amire már oly’ régóta vár. Elméjében végigpörgette azt sok a történetet, amit barátnői meséltek a szexről és ami először eszébe jutott, azt tette. Kezével óvatosan megfogta Castiel merevedő férfiasságát. Fel, le, fel, le fel és le – ezt a mozdulatsort ismételte, míg keze alatt nem kezdett nedvesedni. Ekkor csókot lehelt a makkra és nyelvével elkezdett rajta körözni. Castiel megremegett, ő pedig büszkén vette szájába teljesen férfiasságát. Finoman körözött így is nyelvével, aztán ugyanazt a mozgást kezdte végezni, amit korábban kezével csinált. Próbálta minél mélyebben befogadni a péniszt, de túl nagy és túl merev volt ahhoz, hogy teljesen szájába vegye. Megérte hallgatni azt a sok történetet barátnőitől, még akkor is, ha ódzkodott minden egyes történt után az együttléttől. De most élvezi és olyan reakciókat vált ki Castielből, amik elégedettséggel töltik el. Szája mellé kezét is használni kezdte, így amikor a makkot nyalogatta, tudta kényeztetni a zacskókat és a pénisz tövét. Minden négyzetcentimétert igyekezett kényeztetni. Édes-sós ízt érzett szájában, amikor Castiel megfogta hosszú haját és magához húzta. Ne erősen, nem tépve, hanem finoman.
- Neked is élvezned kell, nem mehetek elő előbb, mint te – morogta rekedt hangon és maga mellé fektette az ágyra. Szájával nyakát kezdte el szívogatni, egyik kezével hol jobb, hol bal mellét kényeztette, míg másik kezével dél felé kalandozott. Először csak simogatta a szemérem dombot, egy ujjal, majd két ujjal, kicsit beljebb is hatolva. – Milyen nedves vagy – morogta Castiel a fülébe, majd szájával a mellei felé kalandozott.
Szopogatta az egyik bimbót, másik kezével pedig morzsolgatta. Ujjaival behatolt és körkörös mozdulatokkal hajszolta az élvezet felé Stacyt. Egy pillanatra teljesen elvált tőle és derekánál fogva feljebb tolta az ágyon, hogy kényelmesen elterülhessen lába között. Stacy pironkodva figyelte, ahogy Castiel legtitkosabb pontjával néz farkasszemet, majd nyelvével apró köröket kezd el rajzolni körülötte. Két ujjával teret csinált magának és mélyen benyomta nyelvét, úgy körözött tovább, úgy ízlelgette őt. Aztán ujjait elvette és kezeivel combjait markolta meg, nehogy elhúzódjon. Szájával szívni kezdte az édes nedűt, szopogatta és kényeztette, míg Stacy sikoltva el nem élvezett. Aztán újra támadásba lendült és nyelvével még gyorsabban csapdosva jutatta el egy újabb orgazmushoz. Stacy olyan szorosan markolta a lepedőt, hogy majdnem kiszakította. Könyörögve nyökögte Castiel nevét. Ha ilyen csodálatosan bánik vele egy orláis kielégülés, milyen lehet a tényleges együttlét. Ahogy elérte a fiú vállát, magához húzta egy hosszú, forró csókra, kezével pedig ösztönösen a férfiasságát kezdte el kényeztetni és öle felé vezetni. De mielőtt egyesülhettek volna, Castiel megállt az pillanatra, és az éjjeliszekrény felé nyúlt.
- Jobb a biztonság – mondta mosolyogva és magára húzta az óvszert. Csak egy pillanat volt az egész, aztán újra fölé tornyosult és beléhatolt. Nem mozdult, Stacy szűk volt, vagy pedig ő túl nagy.
Stacy arcán enyhe fájdalom tükröződött, de csak egy pillanatra, majd kezeivel Castiel fenekébe markolt és mozgásra késztette. Ütemes tempót vettek fel, aztán egyre gyorsabbak és erősebbek lettek a lökések. Castiel torkából morgás szakadt fel, Stacy száját sikkantások hagyták el. Gerincük ívbe feszült, bizsergés és melegség futott rajtuk végig, majd egy utolsó, végső lökéssel eljutottak a csúcsra, ami után együtt omlottak össze és terültek el az ágyon. Castiel alkarján támaszkodott Stacy felett, nehogy agyonnyomja, de mozdulni nem tudott. Még mindig benne volt és érezte a melegséget, ahogy a lány öle közrefogja. Stacy szemeiből könnyek csordultak ki az örömtől, kezeivel közelebb húzta magához arcát és megcsókolta. Tökéletes első együttlét volt, de ezt neki sosem fogja elmondani. Nem fogja bevallani, hogy ő volt az első pasi, akivel együtt volt, de azt elmondja majd reggel, hogy fantasztikus volt vele lenni. A mennyekben érezte magát, ahonnan letaszították a pokolba, majd újra felemelték a mennyekbe. És most itt pihen mellette.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kedves Csábítók, nem tudom, milyen korosztály vagytok, elsősorban azokhoz írom ezt a zárszót, akik még fiatalok és az első csóknál tartanak.

Az első együttlét fontos, és bár csodálatos a magyar nyelv, a szüzesség elvestésével nagyon mellé trafált. Ezt nem elveszítjük, hanem odaadjuk. Olyannak adjuk oda, akiben teljesen megbízunk és nem egy bulin vagy egy koncert után részegen egy hős megmentőnek. Az első dolgok örökre megmaradnak, mély nyomot hagynak, és lehet, hogy butaságnak tartjátok sokan, hogy ezt ideírom, de nem véletlen mondják a szülők, hogy jól gondold meg és ne nézz pornót, mert annak semmi köze a valósághoz. Még csak meg sem közelíti, a szeretkezés nem arról szól!

Valamint ti se hagyjátok őrizetlenül az italotok, ha már letettétek, ne vegyétek fel! És csak olyat igyatok, amit előtettek bontanak ki!

Remélem, tetszett ez a kis írás, igyekeztem a lehető legjobbat kihozni belőle, a "megrendelésnek" remélem megfeleltem :D